A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Veszprém, 1964)

Tóth Sándor: Veszprémi középkori sírkőtöredékek

H.; i. m. [1941.] 8.* о. — az előbbi nyomán) nem teljesen pontosak; legsúlyosabb hibájuk az, hogy az érsek címe és a napi dátum közé beszúrták az „obiit" szót, amely ott nem szerepel. Ezért talán nem árt, ha a köriratot még egyszer közöljük: . . .ech. t(i)t(uli). s(an)cíi. s(an)cíi. Ciriaci. in Terhmís. p(res)b(ite)r. Cardinal(is). ar(chi)ep(iscopu)s. et. comes. p(ev)petuus. sí(ri)gron(i)e(nsis) primas, et. ap(osto)lice. sedis. iegaí(us). nat(us). et. de. ïaie(re). pri:ma die. iebru:ai-y. A halálra vonatkozó igének és az évszámnak tehát a felirat hiányzó kezdő sorában kellett lennie, amely ezek szerint kb. így képzelhető el: (Anno domini m cccc lxv obiit reverendissimus in Christo páter dominus.) Dionysius: de Ze/ech . . . 31 A kesztyűszárakon az érsek nevének Dionysius betűi, a casula gallérján pedig az a és о betűk szerepelnek. 31 Dercsényi—Zolnay; i. m. 55. kép. 32 A veszprémi püspökök halálozására, illetve távozására vonatkozó adatokat 1. Monumenta Romana Episcopatus Vesprimiensis (a továbbiakban: MREV.) Közrebocsátja: Lukcsics József dr. IV. k. Bp., 1907. XCIV—XCV. o. 33 Gathalóczi 1457. márc. 21-én szerepel utoljára oklevélben; utódát, Vetési Albertet 1458. jún. 16-án nevezte ki a pápa (1. MREV III. LXXIX. o. 2. jegyzet). Ehhez megjegyezhetjük még azt, hogy Vetésit 1458. márc. 29-én még mint nyitrai electust említi egy királyi oklevél (Fraknói V.: Mátyás király diplomatái. III. Századok XXXII. (1898.) 392. o. 1. jegyzet.) 34 Káptalani számadáskönyv. I. (1494—1556.) 359. o. Veszprémi káptalan magán lt., Veszprém. Az adatot korábban már közölte: Lukcsics J.: A veszprémi káptalan a XVI. században. Veszprém, 1908. 16. o. Lukcsics közlésére Németh Péter volt szíves felhívni a figyelmemet. 35 MREV IV. LXXXIV. O. se A felirat és a címer képét 1. Gyürky; i. m. XII. tábla, a felirat rajza uo. 347. o. 37 Uo. 383. o. 38 MREV IV. CXXXIV. sz. „Thomas Bellus Russus, prothonotarius apostolicus, Segesdiensis et vicarius generalis episcopatus Veprimiensis ac Blasius Simigiensis et Jacobus Zaladiensis archidiaconi et canonici" stb * Uo. CXLVIII. és CLIII. sz. 1509.: „ . . . Antonius archiepiscopus Sipontinus . . . Thoman Bellum Russum, tunc Panormitanum et Vespr. canonicum et archidiaconum Segesdiensem . . . canonicatibus et prebendis ac archidiaconatu . . . per suam diffinitivam sententiam privavit et amovit." 40 uo. XXXI. és XXXVI. sz. 41 L. 33. jegyzet. 1494.: dominorum Johanni Segusdiensis et Johanni albensis archidiaconorum (13. о.); a kanonokok között külön is említve: Johannes Wychely (14., 16., 20. 21. o.). 1496.: a kanonokok között: Johannes de Wychel (új lapszám: 17. o.). 1497.: diuisores et conseruatores pecuniarum nostrarum constituimus . . . Johannem archidiaconum Segusdiensem (24. o.). 1498.: mint 1497-ben (43. o.); Dnus Johannes archidiaconus Segusdiensis (52. o.). 1499.: domino Johanni Segusdiesi (63. o.); domino Johanni Archidiacono Segwsdiensi (63. o.); dominorum . . . Johannis Segwsdiensis . . . archidiaconorum (64. o.) 1500.: decanurn nostrum constituimus Johannem de Wyhel Archidiaconum Segusdiensem (72. o.). 1501.: mint 1497-ben (75. o.)( 1502.: diuisores et conseruatores constituimus dominos Segusdiensem . . . (89. o.); dominus Johannes archidiaconus Segusdiensis (98. o.). 1503.: Johannes archidiaconus Segusdiensis (104., 105. o.). 42 Uo. 167. o. 43 MREV IV. CXXV. sz. 44 Békefi R. : Veszprém a középkorban. Veszprém múltja és jelene. Felajánlja: Hornig Károly. Veszprém, 1912. 21., 22., 24. és 28. o. 45 isvalies Péter bíbornokot a pápa 1503. jún. 21-én nevezte ki veszprémi püspökké. MREV IV. CXII. sz. 45a H. Gyürky i. m. 46 Tekintettel arra, hogy Gyürky a kápolna pusztulását az 1593-as ostrommal hozza összefüggésbe, és e pusztulás után a sírt a sírkő belehullott töredékeivel együtt vékony égésréteg fedte, amelyre később egy „keresztelőmedence" talpazatát építették fel (Gyürky; i. m. 346—347. és 384—385. o.), e másodlagos temetkezés időpontját a XVI. század második felére kell rögzítenünk. A temetkezés alkalmával a sírkövet alighanem visszahelyezték, hiszen kevéssé lenne valószínű az, hogy a frissen eltemetett halott koporsójára szórták volna a hatalmas vörösmárvány töredékeket. A datálásnál tehát még azt is figyelembe kell vennünk, hogy a sírkövet a temetkezésnél későbbi időpontban — nyilván szándékosan — összetörték. 47 A makranci kő feliratának csaknem a fele a készíttető Isvalies Péter veszprémi püspökre (1503—1511.: 1. MREV IV. XCV. o.) vonatkozik. L. 1. jegyzet. 48 Gathalóczi hosszú egyházi pályafutása már a század első éveiben megkezdődött: a pápa 1401-ben nevezte ki bácsi olyasokanonokka (ZsO. II/l. 1050. sz.). Érthető tehát, hogy már veszprémi püspökségének első évében „alt bischof'-ként emlegették (Aus den Denkwürdigkeiten der Helene Kottanerin. 1439. 1440. Leipzig, 1846. 97. fej.), és később többször ő maga hivatkozott öregségére. Így pl.: 1443.: licet ipse (ti. a püspök) ad senilem etatem tenderét, sit compos racionis et mentis stb. (Teleki J.: Hunyadiak kora Magyarországon. X. k. Pest, 1853. LIX. sz); 1451.: Supplicatio . . . epi. Vespr., qui nimio etatis senio confractus est (MREV III. CCXXXVIII. sz. és XV. századi pápák oklevelei, összegyűjtötte: Lukcsics P. — a továbbiakban: Lukcsics, PO — П. k., Bp., 1938. 1207. sz); 1452.: propter senium et impotentiam prefati epi. (ti. Gathalóczi; MREV III. CCXLII. sz.). 4« Dercsényi; i. m. 91. kép. 50 A fehérvári töredéken az összes a betű szárai középen össze vannak kötve, Esztergomban viszont rendszeresen a mai nyomtatott kis a-nak megfelelő betűtípus szerepel Eltérést jelent az is, hogy Esztergomban a t betű vízszintes szára mindkét oldalon megjelenik, Fehérvárott viszont csak a jobb oldalon. Egyébként a legszembetűnőbb az, hogy Esztergomban olyan betűk is áttörik a sorköz határát, amelyek a fehérvári darabon azon belül maradnak (gr és p betűk). 51 Dercsényi; i. m. 101. o. 52 így Pl- a Halm által közzétett délnémet és osztrák emlékanyagban ez a betűtípus — rendszerint nem következetesen, hanem más típusokkal vegyesen alkalmazva — az 1485—1520 közötti időszakban bukkan fel. (Vö. Ph. M. Halm: Studien zur süddeutschen Plastik. I. Augsburg, 1926. 104., 109., 111., 133., 137., 142., 147., 155. kép). Ez természetesen nem tükrözheti pontosan a kérdéses betűtípus elterjedésének időhatárait (példaképpen megemlíthetjük, hogy Szántó Ambrus kanonok esztergomi sírkövén, amelyen az év — 1483. —, hónap és nap más betűtípussal, nyilván utólagosan van feltüntetve, a név kezdőbetűjeként, de nem mint kiemelt betű, szintén előfordul az összekapcsolt szárú a egy változata), de nagy vonalakban kétségkívül támpontot nyújthat erre nézve. 53 A kő alsó, rövidebb oldalának feliratából a betűk sú182