A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Veszprém, 1964)
Tóth Sándor: Veszprémi középkori sírkőtöredékek
ugyanis függőleges tengelyben helyezkedik el töredékünkön, ami címeres leveleinken és egyéb címeres emlékeinken Zsigmond uralkodásának végéig nem fordul elő. 72 Ehhez járul az, hogy maga a csücskös talpú címerpajzs is inkább a XV. század második felére jellemző forma. A kérdést eldönti az, hogy a rombusz alakú keretnek a veszprémi példához legközelebb álló változatai is a XV. század második felében tűnnek fel. A legjobb példát talán azok az összetartozó töredékek nyújtják, amelyek 1906-ban kerültek elő a budafelhévizi Szentháromság-templom területén, és amelyeknek rajzát Supka Géza közölte. 73 Sajnos, ezeken csak a keret maradt meg, maga a címer nem. Az antikva betűkből álló körirat világosan utal az emlék késői keletkezésére. A rombusz alakú kereten belül a címerpajzs hasonló helyzete és formája is megfigyelhető a Nemzeti Múzeum egyik, szintén budai eredetű, tudomásunk szerint publikálatlan sírkőtöredékén (9. kép). 7i Ezen azonban már a XV. század végén elterjedő epitáfium-f orma val találkozunk: a szöveg nem a kő szegélyén fut végig, hanem a címer alatt rendeződik vízszintes sorokban. A töredéket a felirat utolsó sorában fennmaradt évszám alapján datálhatjuk: minthogy az m. cccc betűk után legalább három számjegy olvashatatlan, és a sor legvégén x következik, az évszám egyértelműen 1480-ra egészíthető ki. Itt említjük meg még azt, hogy a címer hasonló módon illeszkedik a keretbe az 1483-ban elhunyt Szántó Ambrus kanonok esztergomi sírkövén is, ahol azonban a rombuszos keret — ebben a műfajban elég ritka módon — a „klasszikus" megoldáshoz áll közel: a rombusz formája alig tér el a négyzettől. 75 Mindezeket figyelemtoevéve, töredékünket a XV. század második felére kell datálnunk, és az analógiák provenienciája alapján arra is gondolhatunk, hogy esetleg konkrétan összefüggött a budai sírkőplasztikával. Dolgozatunkban elsősorban arra törekedtünk, hogy a ránkmaradt néhány faragványt keltezzük és meghatározzuk, és ezzel hozzáférhetővé tegyük ezeket a további, tágabb összefüggéseket vizsgáló kutatás számára is. A publikált emlékekkel éppen ezért csak annyiban foglalkozhatunk, amennyiben ez szempontunkból szükségesnek mutatkozott. 76 Viszont töredékeink jellege miatt több esetben kénytelenek voltunk szélesebb tipológiai vizsgálódásba is belebocsátkozni; a Gathalóczi-síremlék példája pedig világosan mutatja, hogy e sokszor jelentéktelennek tűnő töredékek vizsgálata, amelyekkel sírkőplasztikánk korábbi kutatói rendszerint nem is foglalkoztak, esetenként igen fontos adatokkal egészítheti ki azt a kevéssé összefüggő képet, amelyet hiányos emlékanyagunk alapján alkothatunk. Tóth Sándor 140
