A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Veszprém, 1964)

Tóth Sándor: Veszprémi középkori sírkőtöredékek

gyen, mint az esztergomin: a manipulus melletti hajlat belső oldalán jelentkező szegélydísz világosan mutatja, hogy itt is a miseruha külső felülete jelentkezik, mint Esztergomban; a felfelé következő — hiányzó — hajlat feletti részének tehát, akárcsak a Széchy-sírkövön, valamivel a csukló fölött, az alkaron kellett nyugodnia. Ami különbség töredékünknek ezen az oldalán megfigyelhető, az a kéz eltérő helyzetéből adódik: a casula szegélye közelebb kerül a középtengelyhez, és fent, a csukló közelében enyhén befelé hajlik. Nézzük meg ezek után a töredék másik oldalát is. A casula középső, gazdagon redőző része mellett itt több kisebb-nagyobb szegélytöredék jelentkezik, amelynek eredeti összefüggésére csak következtetni lehet. A legbelül mutatkozó díszítetlen, nagyjából függőleges irányban végigfutó ruhaszegély nyilván a casula visszájára fordult elülső részéhez tartozik. Ettől kifelé két különböző módon díszített szegély töredékeit találjuk: a felsőn, amely simán, ferde irányban húzódik végig, és benyúlik a másik alá, a casula és a manipulus többi részeitől eltérő motívum bukkan fel; az alsón, amely egy hajtűszerűen visszahajló ruharészlethez tartozott, többsávos díszítmény nyomait fedezhetjük fel. A fennmaradt csekély nyomokból annyi szerencsére kivehető, hogy ez a díszítmény megegyezett a casula bal oldali szegélyén látható háromsávos ornamentikával, amely tulajdonképpen a columnán végigfutó díszítményes sáv egyszerűbb változata: a középső sávban sarkukra állított négyzetek a közeiket kitöltő háromszögekkel, kétoldalt pedig hajfonatszerű mustrát adó vonalrendszer. A hajtűszerűen visszahajló kis szegélyrészlet tehát szintén a casulához tartozott, és eredetileg nyilvánvalóan összefüggött az alatta jelentkező, az alapsíkból töréssel, majd enyhe domborulattal kiemelkedő redőrészlettel. Minthogy a casula elülső részének szegélye, mint emiitettük, valamivel beljebb mutatkozik, a két utóbbi redőtöredék a miseruha hátsó részének előrehúzott szegélyéhez kellett hogy tartozzék, A fölöttük jelentkező, eltérő motívummal díszített szegélytöredék ezek szerint olyan ruhadarab részlete, amely a manipulushoz hasonlóan a csuklóról függött le, és ezért került a casula elülső és hátulsó részének szegélyei közé. A casula és a csuklóról lefüggő ruhadarab szegélyének vonala nyilván itt is a kéz helyzetéhez kellett, hogy igazodjék. A bal kéz magasságában mindkettő erősen befelé irányul, sőt az előbbi szorosan a bal kéz hüvelykujjához simul. Ezt a vonalat követve, meglehetős biztonsággal határozhatjuk meg a jobb kéz helyzetét is, amely nyilván a bal csuklón, vagy valamivel feljebb, az alkaron volt keresztbe téve. A veszprémi sírkövön tehát a halottat a hasán keresztbe tett kezekkel ábrázolta a művész. Ez annál meglepőbb, mert a Széchy-síremlék ikonográfiája ettől teljesen elütő, és a mesterünk körébe utalt székesfehérvári töredék is inkább arra vall, hogy itt az esztergomi és nem a veszprémi megoldás ismétlődött. Erre a jelenségre azért kell különösképpen felfigyelnünk, mert — szemben a Széchy-sírkőnek az általánosan elterjedt típust reprezentáló ábrázolási módjával — a hason keresztbe tett kezek motívuma hazai sírkőplasztikánkban meglehetősen ritka, viszont a tőlünk délre fekvő területek (Itália és Dalmácia) funerális művészetében legalábbis a leggyakrabban előforduló megoldások közé tartozik. Nem lehet tehát véletlen, hogy az a kevés példa, amit erre az ábrázolási módra hazai anyagunkból felhozhatunk, részben olasz nevekhez kapcsolódik.

63 Mi lehet az oka a mesterünk műveiben mutatkozó ikonográfiái kettősségnek? Erre — biztos adatok hiányában — nehéz lenne határozott választ adni. Az azonban aligha képzelhető el, hogy mindkét megoldás a mester saját intenciójára lenne visszavezethető; legalább az egyikről fel kell tételeznünk, hogy a megrendelő, esetleg az elhunyt még életében kifejezett kívánsága volt az, ami alkalmazásához vezetett. A kérdés eldöntéséhez tehát elsősorban a mecénások személyét, műveltségét, kapcsolatait kellene ismernünk; láttuk, hogy erre vonatkozólag távolról sem rendelkezünk olyan biztos adatokkal, amelyek további következtetések levonását is lehetővé tennék. Talán még sem lesz azonban hiábavaló, ha — anélkül, hogy a kérdés megoldására törekednénk — felhívjuk a figyelmet azokra a tényezőkre, amelyek a veszprémi síremlék itáliai típusú ikonográfiáját — eltekintve a mester esetleges szerepétől — magyarázhatják. Említettük, hogy a síremlék valószínűleg Gathalóczi halála után, tehát már Vetési püspöksége alatt keletkezett. Bár vele személyesen a síremléket nem hozhatjuk kapcsolatba, elképzelhető, hogy itáliai műveltsége, és főként művészeti mecénáskodása

64 széles körű hatást gyakorolhatott a káptalan tagjaira is, akiknek a sírkő elkészítése leginkább tulajdonítható. De Vetési esetleges szerepe mellett tekintetbe kell vennünk magának Gathalóczinak a délvidéki származását is.

65 Veszprémiben tehát nem hiányoznak azoik a momentumok, amelyek a kérdéses ikonográfiái megoldás felbukkanását érthetővé tehetnék. A kérdés végleges megoldását azonban, éppúgy mint számos más, a mester működésével kapcsolatban felmerült problémáét, a további kutatásnak kell átengednünk. Miután ilyen hosszasan elidőztünk a 78. számú töredékünk vizsgálata nyomán kibontakozó összefüggések felfedésénél, térjünk vissza faragványaink tárgyalására: nézzük meg a még hátralevő két töredéket is. Elsősorban történeti vonatkozásai miatt kell a Gathalóczi síremlékkel összefüggésben megemlékeznünk a 73. számú faragványról, amelyen csupán a felirat egy részlete látható (7. kép). Az egyetlen olvasható szó azonban mégis támpontot nyújt ahhoz, hogy a töredéket valamelyes biztonsággal meghatározzuk. Minthogy szintén a Szentháromság téren találták,

66 tehát nagy valószínűséggel a székesegyházból, és így egyházi személy síremlékéről származtatható, a cancellerius szó a veszprémi püspökség kiváltságainak ismeretében (a mindenkori püspök egyben a királyné kancellárja is) csak valamelyik püspök személyével hozható összefüggésbe. Tekintettel arra, hogy töredékünk a betűtípusoknak a Széchy-síremlékkel szemben mutatkozó erős eltérései miatt a Gathalóczi-síremlékkel nem hozható összefüggésbe (itt elsősorban az l és p betűknek a sorközökből való erőteljes kiugratására, а с és Z betűk egymásbahatására, az a és r betűk eltérő formájára hivatkozhatunk), és a feliratos szegély faragástechnikai megoldása (negatív formák ki vésése), amennyire ez az emlékanyag vázlatos át12 177