A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Veszprém, 1964)

Tóth Sándor: Veszprémi középkori sírkőtöredékek

kérdést, hogy a székesfehérvári darab mennyiben töredékek előkerülése esetén lenne lehetséges.

26 Kiemelkedő jelentőségű a 78. számú faragvány (4. kép), amelyet magas szobrászi kvalitása minden töredékessége mellett is érdemessé tesz arra, hogy igen alaposan foglalkozzunk vele. A töredék a Vetési-sírkő maradványai mellett a középkori figurális sírkőplasztika egyetlen ránk maradt emléke Veszprémben. Egy nagyjából életnagyságban kifaragott alak gazdagon redőzött ruházatának részletét láthatjuk rajta; hasára fektetett balkezének kinyújtott ujjait gyűrűk díszítik. A ruha szegélyét egyszerű, de finom kivitelű geometrikus díszítéssel látta el a mester, akinek plasztikai stílusát a redőzés megoldása mellett éppen ez a díszítésmód jellemzi a legjobban. Mielőtt e stílus részletesebb vizsgálatába belemennénk, vessünk egy pillantást magára a ruhára is. A bal csuklóról lefüggő, rojtos végű imanipulus és a gyűrűk nyilvánvalóvá teszik, hogy főpapi öltözékről van szó. A gazdag redőzetű ruharészlet tehát egy casulához tartozott; a casula haloldali, hullámos re3. A 75. sz. vörösmárvány sírkőtöredék 3. Bruchstück eines Grabsteines aus rotem Marmor № 75. 3. Fragment de la pierre tombale en marbre rouge, n° 75. 3. Фрагмент надмогильного камя из красного мрамора № 75. dőzetű szegélyének egy darabkája is fennmaradt a kövön. A redőzet meglehetősen lágy, de plasztikailag igen erőteljes és ünnepélyesen súlyos. A koncentrikus ritmusú, de aiszimietrilkiusain elhelyezkedő, közép felé elvékonyodva kiöblösödő redők a súlyos textília laza esését érzékeltetik; a casula felülete és redővonalai törésmentesen ihullámzanak. A redők közeit enyhén domborodó, lankás átmenetet képező mellékredők töltik ki. A casula középső, homogén részétől világosan elhatárolódnak a kétfelől rányúló szegélyek, amelyek lazán követik a redőzet hullámzását. A szegélyek peremének síkja enyhén kiemelkedik, és határozott töréssel válik el az alatta levő rétegtől. A redőzet lágy, hullámzó megfogalmazása érződik a manipulus töredékesen fennmaradt rojtos végződésén is. A colummán, valamint a manipulus és az oldalsó részek szegélyein azonos típusú, de eltérő motívumokkal ellátott díszítményes sávok húzódnak végig. A díszítmények nem emelkednek ki a textília síkjából; a geometrikus motívumokat finoman vésett, egyenes vonalak adják. A sávokat a mester ugyanilyen vonalak közé fogott sima csíkokkal szegélyezte és választotta el egymástól. Mindezek a sajátosságok szinte teljesen azonos megfogalmazásban jelennek meg egyik közismert emlékünkön: Széchy Dénes bíbornok-érseknek az esztergomi bazilika kriptájában őrzött sírkövén.

27 Nézzük meg közelebbről ennek azt a részletét, amely veszprémi töredékünkkel összevethető: a bal kéz, a manipulus és a visszahajló casula-szegély együttesét a casula középső részével együtt (5 kép). A casula lágyan hullámzó, törésimentes felülete, az asszimetrikusain koncentrikus ritmusú, súlyosan lehulló redők, a közöttük elhelyezkedő, enyhén domborodó átmenetek: csupa olyan részlet, amelynek megfelelőit a veszprémi töredéken is megfigyelhetjük. További egyezést jelenít az egymás fölötti textília-rétegek viszonyának a megoldása, ami a casula és a zászló szegélyénél, különösen pedig a pallium lenyúló száránál mutatkozik :meg a legpregnánsato:

ban. Még elrendezésében is azonos a manipuluus és a külső casula-szegély együttese: a veszprémi töredéken a casulának ugyanaz a hajlata maradt meg, amely a Széchy-síremlékeni a manipulus végződése mellett látható; az utóbbi manipulusának rojitjai és szegélyének geometrikus motívuma pe170