A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Veszprém, 1964)

Tóth Sándor: Veszprémi középkori sírkőtöredékek

4. Gathalóczi Mátyás veszprémi püspök (+1458) sírkövének töredéke (78. sz.) 4. Bruchstück des Grabsteines von Mátyás Gathalóczi, Bischof von Veszprém (+1458) (№ 78.) 4. Fragment de la pierre tombale de Mátyás Gathalóczi, évêque de Veszprém (+1458) (n° 78). 4. Фрагмент надмогил ного камня Веспремского епископа Матьяша Гаталоци (+1458) (№ 78.). dig pontosan megegyezik а 78. számú faragvány megfelelő részleteivel. Az eltérés csupán annyi, hogy Veszprémben a casulát háromsávos díszítmény szegélyezi, míg a Széchy-sírkő casulája mindenfajta díszítést nélkülöz, viszont az utóbbi maJiipulusiáinak geometrikus cmiusitráját nem sima csíkok, hanem gyöngysorok fogják közire. A raenipulusnaik a veszprémi töredékével megegyező motívuma egyébként a Széchy-sírkövöin még egyszer megisimétlődik az alba ujjának szegélyén, ahol a díszítmény szélmegoldása is megfelel a veszpréminek. A plasztikai stílus azonossága mellett a díszítésben jelentkező, inkább motivális jellegű eltérések (a Széchy-sírkövön gyakran előforduló gyöngysor hiánya a veszprémi töredéken, valamint az előbbi casulájának díszítetlensége) nyilvánvalóan nem motívumátvételre vagy utánzásra, hanem egy adott motívumkincs kötetlen rendszerben történő felhasználására vezethetők vissza. A plasztikai stílus és a dekoratív megoldások nagyfokú megegyezése alapján tehát megállapíthatjuk, hogy az esztergomi Széchysírkövet ugyanaz a szobrász faragta, aki Veszprémben a 78. számú töredékünkön is dolgozott. A stíluskritikai vizsgálatnak ezt az eredményét az is alátámasztja, hogy a két emlék között semmiféle kvalitásbeli különbség nem fedezhető fel. Mielőtt folytatnánk töredékünk formai jellegzetességeinek vizsgálatát, kísérletet kell tennünk arra, hogy tisztázzuk készülésének körülményeit. A kétséget kizáróan főpapi személyre valló ornátus, valamint a leletkörülmények28 alapján annyit mindenesetre megállapíthatunk, hogy püspöki sírkő részletéről van szó. Arra vonatkozólag, hogy ki volt ez a püspök, az a rendkívül szoros öszszefüggés nyújt támpontot, amelyet a veszprémi töredék és az esztergomi Széchy-sírkő között az imént mutattunk ki. Az érsek síremlékének körirata a halál napi dátumának megjelölésével végződik (prima die february) 29 Minthogy a körirattal megegyező típusú betűk magán a domborművön is felbukkannak (a kesztyű szárain és a casula gallérján),

so ami arra vall, hogy a síremlék domborműves és szöveges része egy időben készült, és ugyanannak a mesternek műve, a készülés dátumát mindenképpen az érsek halála (146'5. febr. 1.) utáni időpontra kell tennünk. Nem valószínű azonban az sem, hogy ennél sokkal később jött volna iétre, hiszen 1472-ben már a következő érsek, Vitéz János is elhunyt, akinek bizonyára nem sokkal később elkészült síremléke a Széchy-sírkőétől teljesen eltérő stílusú.31 Széchy Dénes érsek síremlékének keletkezését tehát meglehetős biztonsággal a 60-as évek második felére keltezhetjük. Ha mármost végignézzük az egykorú veszprémi püspökök listáját, akkor kiderül, hogy egyetlen egy olyan név szerepel rajta, amelynek viselője szempontunkból számításba jöhet: Gathalóczi Mátyás. Gathalóczi közvetlen előde. Rozgonyi Simon, nem mint veszprémi püspök halt meg; közvetlen utódának, Vetési Albertnek pedig ismerjük a sírkövét. Töredékünk tehát egyikükkel sem hozható kapcsolatba. Rozgonyi előde, Uski János, 1428 júniusában hunyt el, Vetési utóda, ifjabb Vitéz János pedig 1499 őszén.32 Mindkét időpontot emberöltőnyi köz választja el a Széchy-sírkő keletkezésétől, ekkora időkülönbséget pedig még egy mester munkásságán belül sem tételezhetünk fel az esztergomi és a veszprémi emlék között. Gathalóczi Mátyás halála az okleveles adatok alapján az 1457. márc. 21. és 1458. jún. 16. közötti hónapokra tehető,33 tehát csak 7—8 évvel előzte meg az érsekét. A mondottakat figyelembe véve, 78, számú faragványunkat az ő sírkövének töredékeként kell meghatároznunk. Esztergom esetében magából a műből következtethetünk arra, hogy az a halál után készült; a veszprémi töredék erről nem mond semmit. Ahhoz tehát, hogy keletkezésének időpontját pontosabban határozhassuk meg, más adatokhoz kell folyamodnunk. Szerencsére van egy olyan adatunk, amely nemcsak ehhez nyújt némi támpontot, hanem azt is lehetővé teszi, hogy fogalmat alkossunk arról: kik és milyen módon gondoskodtak Veszprémben az elhunyt püspök síremlékének elkészítéséről. 1525-ben a káptalani jövedelmek kiosztásakor a befolyt bortizedekből még a felosztás előtt 100 köböl bort kiutaltak Statileo János felsőörsi préDostnak. hogy annak árá171