A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Veszprém, 1964)
Tóth Sándor: Veszprémi középkori sírkőtöredékek
Veszprémi középkori sírkőtöredékek (A BAKONYI MÚZEUM KŐTÁRÁNAK ISMERTETÉSE II.) A Szt. György-kápolnái feltárásáig, illetve a feltárások erediméinyemiék közzétételéig egyetlen veszpiréimi vonatkozású közép'kori síremlék sem szerepelt a szakirodalomban, eltekintve attól a Makrancon előkerült emléktáblától, amelyre már Pray György felhívta a figyelmet a XVIII. században. 1 Vetési Albert síremlékének a kápolnában megtalált töredékei tehát éppúgy az első adatokat szolgáltatták a veszprémi sírkőplasztika megismeréséhez, ahogyan az itt lefolyt ásatás nyújtotta az első hiteles régészeti megfigyeléseket a székesegyház kornyékének építészettörténeti periodizációjához. 2 Ez a párhuzam azonban más szempontból is érvényes: minthogy a székesegyház építéstörténetének tisztázásához számos korábbi adat és régebben előkerült kőemlék feldolgozásával juthattunk közelebb, 3 ugyanúgy a sírkőplasztika bővebb megismerését is akkor érhetjük el, ha figyelembe vesszük azt a néhány régebben előkerült töredéket, amely eddig a kutatók figyelmét elkerülve lappangott a múzeum kőtárában. Dolgozatunkban igyekszünk majd bebizonyítani, hogy ezeknek a feldolgozása megéri a fáradságot, annak ellenére, hogy egyikük sem maradt ránk olyan viszonylagos épségben, mint a Vetési-sírkő. 4 Valamennyi töredékünk a veszprémi várból származtatható, ami azt valószínűsíti, hogy elsősorban a székesegyházból és kápolnáiból kerültek ki. A középkori sírkőszobrászat műfaji elkülönülése indokolja, hogy ne a székesegyház építéstörténetével összefüggésben, hanem önálló dolgozatban tárgyaljuk őket. A továbbiakban a töredékeket és a velük kapcsolatos kérdéseket nagyjából időrendi sorrendben fogjuk ismertetni. A legkorábbra tehető emlékünk a 72. számú faragvány (1. kép). 5 Ez valószínűleg azonos azzal a töredékkel, amelyet Ádám Iván szerint 1910-ben ta1. A 72. számú kőfaragványtöredék 1. Werksteinfragment № 72. 1. Fragment de pierre sculptée n° 72. 1. Фрагмент каменной резьбы № 72. láltak a Szentháromság téren. Ádám a következő leírást adja a kőről: „...egy igen csinos lóherelevelű kőfaragmányt találtunk. Az ékítmény korát a szamárhát alkalmazása jelöli." 6 A múzeumban őrzött kő előlapján valóban egy háromkaréj-motívummal kitöltött csúcsív záradéka látható, amelynek szárai szamárhátívszeirűn kihegyesedő csúcsban futnak össze. Ezt a kő külső síkjába rézsűs profillal metsződő díszítményt egyszerű, derékszögű vésett vanalkeret veszi körül, amely valamivel lejjebb szemmelláthatóan beolvadt a csúcsív folytatását képező függőleges szárakba. A keret és a kő erősen kicsorbult széle között keskeny, sima sáv húzódik. A kő oldal- és hátlapjain határozott faragásnyomok, előlapján pedig kopásnyomok nem észlelhetők. A díszítésnek ez a megoldása arra vall, hogy a faragvány eredetileg nagyobb kiterjedésű padlóvagy falsíkba volt beágyazva. Ha az előbbi lehetőség mellett döntünk, akkor sírkőre, ha az utóbbi mellett, akkor valamilyen kiemelt jelentőségű, a szerkezettől független faldekorációra kell gondolnunk. Inkább az utóbbi megoldás mellett szólna az, hogy a töredéken semmiféle jellegzetes sírkőplasztikai részlet (körirat, kereszt, címer, vagy figurális ábrázolás) nyomai nem láthatók. Tekintetbe kell azonban vennünk azt is, 167