A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Veszprém, 1964)

Tóth Sándor: Veszprémi középkori sírkőtöredékek

hogy korai sírköveinkről a körirat és a figurális ábrázolás legtöbbször hiányzik, a címer és a kereszt pedig olyan helyzetben is elképzelhetők, hogy a kő fennmaradt részletén nem feltétlenül kell jelentkezniük. Ehhez járul az, hogy faragványunk méretei (jelenlegi teljes szélessége 85, vastagsága kb. 20 cm) inkább síremlékre vallanak, és feltételezhető egykori alakja is — a ránk maradt részlet bizonyára egy hosszanti irányban elnyúló mélyített mező rézsűs profilú keretelésének záradékát alkotta — a isíremlétk-foirmátumihoz állhatott közel. Faragványunkat tehát — ha némi bizonytalanság árán is — síremléktöredéknek határozhatjuk meg, és ha meghatározásunk helyes, akkor egyúttal azt is megállapíthatjuk, hogy a 72. sz. a veszprémi sírkőplasztika jelenleg ismert legkorábbi emléke. Korai keletkezése mellett szól már az is, hogy hiányzik róla a körirat, de ezt valószínűsíti a felhasznált kőanyag (vörösesbarna, kavicsocs szerkezetű homokkő), valamint a csúcsív formája is.

7 A vörösmárvány alkalmazása és a halott személyének körirattal való megjelölése nagyjából egyidőben (a XIV. század utolsó harmadában) vált általánossá a magyarországi sírkőplasztikában. Töredékünket tehát a XIV. századra — éspedig bizonyos valószínűséggel a század első kétharmadára — kell kelteznünk. A többi ránkmaradt sírkőtöredék már kivétel nélkül a későközépkor sírkőplasztikájának jellegzetes anyagából, vörösmárványból készült. Ezek közül 2. A 74. sz. vörösmárvány sírkőtöredék 2. Bruchstück eines Grabsteines aus rotem Marmor № 74. 2. Fragment de la pierre tombale en marbre rouge, n° 74. 2. Фрагмент надмологильного камня из красного мрамора № 74. kettő időben inkább az előző faragvány keletkezéséhez esik közel, további három pedig jóval később, a XV. sz. második felében, vagy a következő elején készült. A 74. számú faragvány (2. kép) — szerencsés módon — oly részleteket őrzött meg számunkra, amelyeknek alapján az egykori sírkő viszonylag jól meghatározható. A tompaszögben megtört sarok alapján megállapíthatjuk, hogy sírkövünk formája olyan téglalap volt, amelynek egyik végén a két sarkot ferdén lemetszették, és így trapézszerűen összeszűkülő lezárással látták el. A széles, minuszkulás felirattal ellátott, egyébként sima szegélyhez domborúhoimorú átmenettel csatlakozó képmezőben fennmaradt kettős, bojtos párnacsücsök egyrészt azt bizonyítja, hogy a kövön a halott domborműves alakja volt kifaragva, másrészt pedig azt, hogy az említett trapézszerű lezárás a sírkő felső végén volt, tehát a fej környékének kiemelésére szolgált. A körirat fennmaradt részlete, sajnos, nem alkalmas arra, hogy a kő keletkezésére vonatkozólag következtetéseket vonjunk le belőle, minthogy néhány egyértelműen olvasható betűjét nem tudjuk értelmes szavakká kiegészíteni. Mindössze annyit tudunk megállapítani, hogy a szöveg a saroktól jobbra kezdődött, és attól balra végződött. A datálás problémájának megoldását tehát más úton kell megkísérelnünk. A veszprémi töredék keltezéséhez elsősorban a lesarkított sírkőtípus elterjedésének vizsgálata nyújthat támpontokat. Ez a típus gótikus sírkőplasztikai anyagunkban eléggé gyakran előfordul mind alakos, mind pedig egyszerűbb megoldású (címeres vagy egyéb ábrázolásos) síremlékek esetében. Az alakos faragványok közül ki kell emelnünk Sifridus pannonhalmi apát (fl365) sírkövét,« valamint azt a székesfehérvári töredéket, amely Dercsényi Dezső megállapítása szerint Nagy Lajos síremlékéhez tartózhatott (ez valószínűleg baldachinnal ellátott tumba volt), és a király domborműves alakjának torzóját őrizte meg számunkra.9 Mindkét kő a XIV. század második feléből származik tehát. Ennél valamivel későbbi György argesi püspök pécsi síremléke, amelyen 1400-as évszám áll.

10 Egy negyedik, hasonló megoldású figurális sírkő töredékein a halott nevén kívül (Borbála), csak néhány hajfürt és egy mondatszalag részletei láthatók.

11 Ezt az emléket Horváth Henrik — hivatkozva rokonságára a Stiborsíremlékkel és a Vármúzeum Chatillon-címeres töredékével — a XV. század 30-as vagy 40-es éveire keltezte, és a budai domonkos műhely alkotásának tekintette.

12 Ezt az elképzelést valószínűleg arra építette, hogy a Borbálasírkő hajfürtjei bizonyos fokig hasonlítanak a Stibor-síremlék hajkezeléséhez. Véleményünk szerint azonban ez a 168