A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Veszprém, 1964)

Kiss Ákos: A balatonfüredi középkori templomrom részleges feltárása

2. Előkerült kőfaragványok a templomromból. 1. Boltozati borda keresztmetszete 2. Gyámkő, keresztmetszettel; 3. A diadalív falpillérének lábazata. 2. Geschnitzte Steine aus der Kirchenruine; 1. Querschnitt der Wölbungsrippe; 2. Konsole, mit Querschnitt; 3. Sockel des Pfeilers vom Triumphbogen. 2. Pierres sculptées trouvées dans les ruines de l'église. 1. Coupe transversale d'une nervure de voûte; 2. Console, avec sa coupe transversale; 3. Le socle du pilastre de l'arc triomphal. 2. Найденные каменные резьбы из развалин церкви: 1 — Поперечное счесение ребра свода; 2 — Попятный камень, с поперечным ечением; 3 — Цоколь стеднной пилястры триумфальной арки. az erős megnyúltság. Belsejét mindössze a szentélyt elkülönítő két falpillér és az ott némileg megemelt padlózat élénkíti. A szentélynél kívül a szögletekhez gyakran csatlakozó jellegzetes támpillérek hiányoznak. Az ásatás, amely mint említettük, elsősorban a szentélyrészt érintette, tisztázta annak belső helyzetét. A falak vastagsága itt 1 méternyi, egyebütt is megközelítően ennyi, átlagosan 90 cm. A padozat valószínűleg egyszerű öntött habarcsból készült, a valamivel emelt szentélyrészé szabálytalanul faragott négyzetes mészkőlapokból állott. Ez csupán az oltár előtt egy darabon és a diadalív között egy sornyi terjedelemben maradt meg. Mivel a szentélypadlózat maradványa alatti habarcsöntvény az egész építményben mindenütt megtalálható, feltételezhetjük, hogy egykor talán az egész templompadlót ilyképpen burkolták. A szentélyt gótikus boltozat fedte. Ennek egykori helyzetét a még helyszínen látható egyszerű gyámkövekből, a boltozásnak, a boltvállaknak a magasan álló falakon követhető indításaiból és az ásatás során előkerült vörös homokkő bordarészekből jól meg lehet határozni. Hasonló profilú bordázatokkal volt ellátva a csúcsíves diadalív is. A boltozás egykori módjára a templomhajó és a szentély belsejét kitöltő lezuhant törmelékanyagban található egykori kőelemek adtak útmutatást. A magasba ívelő könynyed boltozás héját ugyanis az épület többi építőanyagától eltérő különleges, könnyűsúlyú likacsos szerkezetű kőzetfélékből állították Össze. Ez a kőfajta a Balaton-felvidéken többhelyütt megtalálható vulkánikus eredetű ún. hólyagos bazalt, amely az itt található összes többi kőzetnél jóval könnyebb. A jól alakítható követ téglányformába faragva használták fel. Hasonló célú alkalmazásával a Balaton környékén másutt is találkozunk. A szentélyben a boltozás egyik íve mellett az ablak nyomai is látszanak. A boltozás a Balaton vidék, de általában a kisebb méretű gótikus szentélyek fedéseihez hasonlóan egy, a diadalívhez közeleső zárókőtől iküllősien futhatott szét hat irányban. A zárókövet, amely valamilyen egyszerű formában itt sem hiányozhatott, nem sikerült megtalálni. A homlokzat elé ugró négyzetes falazás a torony egykori helyét mutatja. A bejárat az erősen rongált déli oldalon volt. Az északi oldalfal teljes hosszúságában megfigyelhető, áttöretlen, a déli ugyan igen hiányos, de a bejáratot itt, ezen az oldalon kell keresnünk. A templom fő építészeti díszét a vörös homokkő boltozatbordázat, az egyéb kőtagozatok, mint a diadalív falpilléreinek világos mészkőből faragott négyzetes lábazatai képezték. A bordázatok profiljai ferde oldallappal elmetszettek, a rézsutakon középen hornyolva 2. kép). Igen elterjedt formák, újabb vélemények szerint Buda középkori építkezésein a XIV. sz. közepétől a XV. sz. végéig egyaránt ismer162