A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Veszprém, 1964)

Sz. Czeglédy Ilona–Koppány Tibor: A Balatonfűzfő–mámai románkori templomrom

23. A rom képe az állagvédelem után 23. Die Kirchenruine nach der Konservierung. 23. La ruine telle qu'elle se présente après l'état préservé. 23. Общий вид разваилн по окончания охраны состояния. télyzáródású templomok lényegesen kevesebb művészeti részletet tartalmaznak ezen a vidéken, mint az íves záródásúak. Az utóbbiak viszont ezeknek a részleteknek alapján általában XIII. századiak, tehát ezen a területen is későbbieknek látszanak, mint egyenes szentélyzáródású társaik. Mindez nem lehet véletlen, bár szabályt sem lehet kimondanunk belőle. Mindezekből a Balaton vidékére vonatkozóan kettős tanulságot vonhatunk le a további kutatás számára: 1. Valószínűnek tűnik, hogy az egyenes szentélyzáródású falusi templomokat a viszonylag szegényebb faluközösségek építtetik már talán a XI— XII. században, az íveseket pedig a XII. század végétől felemelkedő kis- és középbirtokos nemesség. Ezt támasztja alá I. István király sokat idézett, minden 10 falu templomépítési kötelezettségéről szóló törvénye is, amely szerint a templomot a híveknek, a falu vagy a falvak közösségének kell építtetnie, csak a felszerelést adja a király és a papot a püspök.

56 Éppen az idézett szentistváni törvény alapján gondolunk arra, hogy a faluközösségek építőtevékenysége mögött — ha nem is minden esetben — az egyházi birtok falvait keressük. Ezek a falvak a birtoka«; egyházi testület feltehetően egységes útmutatásai alapján építik fel templomaikat. A világi földesúr kegyúri templomát viszont saját vagyoni helyzetének és családja rangjának reprezentálásra, lehetősége szerint magas technikai fokon építteti meg. Ezek a templomok legtöbbször a szomszédos egyházi központ vagy nemzetségi monostor példájára és valószínűleg nemegyszer az ott dolgozó mesteremberek közvetlen közreműködésével épülnek.

57 Mindez természetesen jelentheti a két alaprajzi típusnak területünkön való későbbi keveredését, hisz egymás mellett és egymásra kölcsönösen hatva egyházi birtokon is épülhet íves szentélyű, világi birtokon pedig egyenes szentélyzáródású templom (Egregy). A Balaton vidékét nézve mégis úgy tűnik, az ilyen esetek kivételek, az első lehetőség (egyházi birtokon íves szentély) talán elő sem fordul. 2. Ezek után felmerül a kérdés, mi az oka ennek a birtokosok szerinti alaprajzi-típus elkülönülésnek? Az eddig elmondottak alapján talán nem túlzott arra következtetnünk, hogy a Balaton északi partvidékén levő nagy kiterjedésű egyházi birtokokon az egyenes szentélyzáródás sűrű előfordulása a Pannonhalmáról kiinduló — és Tihanyban és birtokain ténylegesen kimutatható — bencés hatásnak eredménye. Ez a hatás nemcsak a rend birtokain, hanem az egyéb egyházi testületekén is erős volt és mindenütt kimutatható. Feltevésünket az is alátámasztja, hogy a vizsgált terület egyházi birtokain található egyenes szentélyzáródású templomok közel azonos méretűek. Emellett az azonos építőanyag, a durván megmunkált kő felhasználása is elősegítette a román kori falusi templomok szinte egységes megjelenési formájának kialakulását. A mámai templomrom állagvédelmi munkáiról A feltárt rom falait az OMF sümegi építésvezetősége a feltárást követő év nyarán Koppány Tibor építészmérnök tervei szerint konzerválta és a hatékonyabb védelem érdekében részben ki is egészítette. Ennek a helyreállítási munkának lényege, elsődleges célja a rom további pusztulásának megakadályozása volt. Emellett azonban az is fontos volt, hogy a romot felkeresők számára minél érzékelhetőbbé tegyük a templom egykori képét, külső tömegét és belső terét. A fentiek érdekében először is a feltáráson túlmenően ki kellett szabadítani a romot a körülvevő újabb kori feltöltésből. Ezt a falaktól átlagosan 2 m széles, külső szélein rézsűsen kialakított bevágás 153