A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)

Vajkai Aurél: Adatok a Balaton melléki szőlőhegyek népi építkezéséhez

Jegyzetek 1 Vajkai Aurél, Présházak és pincék a XVIII. századból a Balaton északi partján. Ethnographia, 1956, 57—90. 2 A szent jakabfalviak 1713-tól telepszenek le, a régi szőlőhegyet felújítják, de idővel a szőlőmívelést a saját határukban feladják. AZJ 1777. évi urbárium szőlője alatt idegen határbelieket kell érteni (Péterdi Ottó, a Balaton-Felvidék német falvai, Századok, Pótfüzet, 1935, 708). — A németbarnagiak 1720—1730-ban telepszenek le, szőleik Pécselyen vannak, 1776-ban Aszófőn is. Barnagi szőlőkről csak az 1715. évi összeírás tesz említést, (u. o. 704.) — Vöröstó 1730-ban alapul, szőlőjük akkor a határban nincsen, de valamivel később szőlőt szereznek a Balaton melléki falvakban (u. o. 705—6). — A hidegkútiak már beköltözésükkor (1751) irthattak erdőrészt („Weingarten" irtás), szőlővel próbálkozhattak. 1758-ban földesuruk biztatására Balatonfüreden hatalmaskodással szőlőt foglalnak, majd a környékbeli falvak mintájára már korán szőlőföldet vesznek a Balaton mellékén, főleg Arácson. Sokat járják az arácsi utat, erre utal az „Arácserwegacker" helynév (u. o. 700). — Az 1757-ben újratelepült fajsziak is Arácson vettek szőlőket, az odavezető, sokat használt útról dűlőt is elneveznek. („Aracserkäcker." U. o. 697.) — Hozzátehetjük még, hogy egyes bakonyi, Balaton-felvidéki német falvak határában ma is láthatunk szépen gondozott, egészen új szőlőtelepítéseket. 3 L. Néprajzi Értesítő 1938 (XXX), 35. 4 A Balaton északi partja mentén fekvő szőlőhegyek közül a legtöbb elhagyatott rompince éppen az örvényes—Balatonudvari feletti hegyekben van (1950—1956, évi gyűjtés). A szőlő síkvidék felé való törekvése talán itt érezhető a legkifejezettebben, különösen ha a közeli Akaii új síkvidéki telepítéseire gondolunk. De a síkvidéki szőlőknek terjedését már korábban Fényes Elek is észrevette, 1842-ben megjelent Statisztikájában írja, hogy a magyar bortermelés egyik íő akadálya többek közt a „síkságon elhatalmaskodott szőlőskertek". Példának felhozza a síkvidéki Bács megyét, amit korábban a Szerémség és Buda környéke, tehát a hegyvidék tartott el borral, de a szőlőskertek utóbb annyira megszaporodtak, hogy már 1826-ban 26 000 hold szőlő volt a megyében, igaz, hogy silányabb minőségű borhozammal. (Fényes Elek, Magyarország statisztikája. I. Pest. 1842. I. 144—146.) 5 L. Ethn. 1956, 76, r

' L. Ethn. 1956, 81. 7 Képét 1. Vajkai Aurél, Balaton melléki présházak. Bpest. 1958. 1. kép. 8 Képét l. Vajkai, Balaton melléki présházak, 10. kép. !i Képét 1. Ethn. 1956. (LXVII.) 75. 1(1 Képét 1. Vajkai, Balaton melléki présházak 14, 16. kép. 11 Ethn. 1957. 87—90. 12 Jelen tanulmány nyomdai szedése közben jelent meg Mendele Ferenc építészmérnök cikke a Magyar Műemlékvédelem 1959—1960 kötetében (Bpest. 1964. 167—182), „A pécselyi öreghegy szőlőpincéi" címen. A cím téves, amennyiben nem a pécselyi öreghegy, hanem az Aszofő—Udvari feletti szőlőhegyek néhány présháza szerepel a tanulmányban. Mendele közli a Vászolyi öreghegyben levő Tóth Kálmán féle présház alaprajzát és homlokzatának képét, nemkülönben adja a leshegyi Höbei présház és az akali szőlőhegyben (Fényében) levő 1836. évi présház fényképét, a szövegleírásban azonban az említett objektumokról részletesebben nincsen szó. 182