A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)

Koppány Tibor: A Balaton-Felvidék románkori templomai

21. GYEPÜKAJÁN (sümegi járás), nagykeszi templomrom. M. Jellege: A falutól délkeletre, mintegy másfél kilométerre a mezőn álló rom. Története: Okleveleinkben először 1230-ban tűnik fel a korai, XI. századi telepítésű falu neve, mint zalai várnepek. és helyi nemesek birtoka. A XIV —XV. században a Keszieké és a szomszédos Csábiaké, részbirtokos volt a Pápai család és a fehérvári káptalan is. Szt. Péter tiszteletére emelt templomát 1346-ban említik. Leírása: Egyhajós, egyenes szentélyű, keletéit templom volt, hajójának északnyugati sarka előtt háromemeletes toronnyal. A torony teljes magasságban áll, szintenként keskeny résablakokkal. A hajó északi és déli falai is magasak, a déliben három résablak nyomaival. A szentély leomlott. — A templom körül jól látható az egykori falu és az azt körítő sánc helye. (80. kép.) Irodalom: Békefi 148., Holub I. 80., 313, III. 394—395., Csánki III. 71, 173., Genthon, 1959. 108. 22. GYULAKESZI (tapolcai járás), csobánci templomrom. MJ. Jellege: A Csobánc-hegy középmagasságában, a vár alatti középkori község templomának romja, szőlők között. Története: Csobánc hegye a XIII. században az Atyusz nembeli Sal comes, a diszeli nemesek és a keszi udvarnokok birtoka (1221, 1255). 81. kép. — Abb. 81. Gyulakeszi—Csobánc. A tatárjárás után épült vár alatt telepített falu valószínűleg azonos az oklevelek Csobáncszögnek nevezett településével, amely a XV. század elején egy Gál nevű nemesé volt. Tőle hűtlenség miatt a király elvette és a Gersei Pethöknek adományozta. Később a vár uraié, a Gyulafiaké volt. A templomról középkori okleveles említést nem ismerünk. Leírása: Egyhajós, a hajóval azonos szélességű íves szentélyes, keletéit templom. Hajójának falai és diadalíve áll, szentélye alacsony rom. A hajó és a szentély különböző időből származik, elválásuk tisztán látható. — Belsejében présház van. (81. kép.) Irodalom: Békefi 127., Holub III. 159, 396—405., Genthon, 1959. 131., Rómer: Román- és átmenetkorú ... 7., Csányi 1С. 202—210., Semsey 133., Radnóti—Gerő 88., Entz—Gerő 23, 95., Rómer jkv. I. 13, 15, 75. 23. GYULAKESZI (tapolcai járás), „Szent Ferenc késése" elpusztult rom. Jegyzékben nem, szerepel. Jellege: A Gyulakeszi—Káptalantóti közötti út mellett álló, majdnem az alapfalakig elpusztult rom volt a múlt század második felében. Története: Ismeretlen. Rómer Flóris 1861-ben felmérte és leírta, 1866 után elpusztult. Leírása: Kisméretű keletéit körtemplom, patkóívű apszissal, déli bejárattal, északi falában két fülkével. (82. kép.) Irodalom: Rómer: Román- és átmenetkorú . . . 49—50., Entz—Gerő 24. 24. HEGYMAGAS (tapolcai járás), elpusztult szentgyörgyhegyi rom. Jegyzékben nem szerepel. Jellege: Ismeretlen románkori. Története: Valószínűleg a középkori Hegymagas temploma volt. A falu zalai várföld és királyi udvarnokok földje, amely később a veszprémi káptalané lett. Első említése 1237-ből való. A káptalan birtokán, a Hegymagas hegy alatt fekvő Szt. 94