A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)
Sági Károly: A vörsi langobard temető újabb ásatási eredményei
rabok hátterében, konkrét eredményre azonban nem jut.36 Érdekes, hogy az említett 32. sír fibuláján kívül még két más darabnál is jelentkezik Vörsön ez a ritka díszű arany alátét lemezke. A 33. sír két azonos, aranyozott ezüst S-fibulájánál is megtaláljuk ezeket, merőleges rovátkolású rácsmintás lemezekkel váltakozva. (54. kép a— Ъ.) Ezek Bóna István szerint a hazai langobard S-fibulák fiatalabb csoportjához tartoznak.87 Mivel ez a fibula-forma Itáliában is életben van még, Werner 568 előtti és utáni évekre teszi a típus életét. 88 A 33. sír a vörsi temetői legfiatalabb temetkezései közé tartozott, 566 —568 között. Hogy H. Rupp feltevését ellenőrizhessük, a 32. és 33. sírok említett fibuláit mikroszkóppal isi megvizsgáltuk és okulár- és objektív mikrométerrel megmértük az arany lemezkék díszítéseit. Mindhárom esetben azt az eredményt kaptuk, hogy 1,320 mm méretű kockákban (rácsokban) fordulnak elő a pontkörök, melyek nagysága az egymás melletti kockákban is változik: 0,825 és 0,999 mm között. Az arany lemezkék pontos mérése igazolja tehát a feltételezett; közös műhelyt, sőt még azt! is, hogy a darabok készítésénél azonos munkaeszközt is használtak. Mivel a 21. sír egyik S-íibulája (32. kép 4.) rendkívül egyezik a 33. sír hasonló fibuláival, azzal a különbséggel, hogy ennél hiányzik a pontkörös díszű rácsmintával kitöltött arany alátétlemez és csupán a merőleges rovátkolással kitöltött rácsmintát találjuk meg, megmértük az arany lemezkék rácsozatát ennél a darabnál is. A rácsozat mérete ennél a darabnál is 1,320 mm volt. Ez a fibula is az előzőkkel egy műhelyben, és egy időben készült tehát. Ez a fibula; is, mint a 33. sír hasonló darabjai a Werner által Várpalota, 19-es típusnak nevezett 8 * 1 darabokhoz tartozik. A típus tipológiai korhatározásáról az előbb szóltunk, amihez csak annyit kell még hozzátennünk, hogy a 21. sír is 560—566 közötti. A 21., 32. és 33. sírok említett fibulái közös műhely termékei, amelyek egy időben jutnak el a vörsi temető népéhez, valamikor 546 és 560 között. Az említett fibulák hosszabb-rövidebb használat után kerültek aztán tulajdonosukkal ai sírba. Kérdéses még a közös műhely. H. Rupp szerint a műhely Magyarországon nem kereshető.90 A vörsi temető emlékanyagában két importálási irány állapítható meg: Nyugat-Európa és Bizánc. A 17. sír madár fibulájáról (24. kép 1.) említettük már, hogy nyugatról származik. Egy alább szóbakerülő aranynyelű, ezüst szűrőkanál (34. kép 1.) nyugati eredete sem kétséges. A másik importáló' hely Bizánc. A 15. sír gyapot kelméjén kívül bizánci darabnak tekinthetjük még a temetőből előkerült, festett üveg orsógombot is. (50. kép 1.) Erről a darabról a későbbiekben lesz majd szó. Meg kell még jegyeznünk, hogy a pannóniai langobard temetőkben másutt is kimutatható a bizánci import anyagai A műhelykérdést véleményünk szerint a 32. sír fibula ja dönti el, amelyen a bizánci ornamentikában annyira kedves szalagfonatot látjuk viszont. Ezen az alapon bizánci műhelyt kell feltételeznünk az említett fibulák gyártási helyéül.92 A 17. és 21. sírban két-két különböző formájú fibula tartozott azj alsó ruhához, Hosszabb használat következtében elvesztett, vagy hasznavehetetlenné vált darabok pótlásáról van itt szó. A 17. sír fibuláinál (24. kép 1—4.) sajnos nem dönthető el, hogy melyik darab került pótlásként a ruházatra. A 21. sír fibuláinál lényegesen könnyebb a helyzet. A középmezőben tátott szájú kígyóval díszített S-fibula (32. kép 5.) hosszú használat nyomait mutatja. Aranyozása megkopott, egyik mezejéből a betétek ki is estek a temetés előtt. Ez tehát, a régebbi darab, melynek párjaként került később a ruházatra a másik S-fibula (32. kép 4.), melyen huzamos használat nyomait nem lehet megfigyelni. A nők alsó ruháját derékban öv szorította össze.93 Vas övcsatokat találtunk a 8., 10., 14., (nő?) 17., 20., 33. és 35. számú sírokban. Bronz övcsat volt a 21. számú sírban, bronz és vas csat együttesen került elő a 26. számú sírból. A női sírok többségénél, tehát 8 esetben egy-egy csat volt a sírban. A 26. sír egyik csatja, feltehetően a vas, a női ruházathoz tartozó öv maradványa. A másik csat szerepét, mivel a sír bolygatott volt, a leletmegfigyelés alapján nem tudjuk magyarázni. Esetleg az ételmelléklethez adott második kés is övre volt szerelve és annak tartozéka volt. Ételmelléklethez helyezett, övre szerelt késre több példa is van.94 Az ovális, vagy D-alakú övcsatok jellegzetessége, hogy nincsi szíjbefogóí lemezük. A szíjbefogó lemez hiánya általános a langobardoknál.95 Az egyszerű vas csatok annyira általános fomájúak, hogy analógiáik felsorolása nem vezetne messze. A 21. sír (32. kép 2.) és 26. sír (38. kép 5.) bronz csatjai egész Európában elterjedt, általános alakok,96 melyek tipológiai korhatározása is csak igen tág időhatárok között lehetséges.97 Bőr öv nyomait észleltük a 17. sír csatján, a csat mellett a felerősítő bronz szegecs nyomait is megfigyeltük. (22. kép 5.) A női öv az esetek többségében díszítetlen lehetett. A 14. számú (női?) sírnál két kis U-alakú veretet találtunk, melyek az övre lehettek szegecselve. (17. kép 5.) Egykori szerepük 73
