A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)

Füzes F. Miklós: A vörsi langobard temető növényleletei

dig a fák alapos műszaki ismeretét feltételezi. Ily késői időben ebben semmi lehetetlen nincs, mivel Vértes László más az őskorból kimutatta az akarat­lagos kiválasztást fáklya esetében.54 Így f e l kell ten­nünk a kérdést: vajon véletlen-e, hogy a sírokban szétszórt faszenek mind juharfából valók? És vajon milyen célzattal helyezték el a pajzsfogó markola­tában a juharfa betétet (30. sír)? A faszenek elrendezésében rendszer nem ismer­hető fel. Előfordult a koporsóban, a koporsó felett a bolygatatlan részben és! a bolygatásban egyaránt. Női (8., 10., 12., 17., 18., 21. sír) és férfi sírban (9. sír) szintén előfordul. Voltak közöttük éppen átsze­nült darabok, közepesen és túlságosan átszenültek egyaránt. A 10. sír teljesen bolygatatlan részében alkalmunk volt megfigyelni, hogy a faszenet hamus réteg borította. Ez pedig eleven parázs sírbaszórását jelenti a koporsó beföldelése után. A temető kira­bolt volta miatt nemi tudtuk kontrollálni ugyanezt a megfigyelést a koporsón belüli faszeneknél. Oda valószínűleg nem izzó parazsat helyeztek. Sági Károly a sírba szórt ési helyezett faszenek­nek a képzeletbeli rontó szellemek ellen védőszere­pet tulajdonít. Most a faszenek maghatározása után megkísérelhetjük e kérdésnek tisztázását olymódon, hogy vajon a faj minéműsége hogyan viszonylik a hiedelmhez? Macrobius a juharfát sem a „szerencsés", sem a ,,szerencsétlen" fák közé nem sorolta.55 Más helyütt viszont már azt olvashatjuk, hogy az ideái Kybele — Rheanak volt szentelve, aki egyúttal a feltámadás istennője volt.56 Ismét más helyen pedig egyenesen az áll, hogy ha e fát a trójaiak megpillantották, s „félelembe és rémületbe" estek, mivel szokásos volt a juharfát „in tutela S'tuporis"-nak tekinteni.57 Ez értelemben itt kimondottan rémület, baj ellen volt használatos. Pauly—Wissowa egyébként felsorolja, hogy az ókorban milyen célokra használták fáját.SR Mint ipari fa természetesen berendezési tárgyak ké­szítésénél játszott fontos szerepet. Azonban megem­líti közöttük a lándzsanyélkészítést Ovidius nyo­mán. Mint az 5. sír lándzsanyelének leírásakor lát­tuk, a vörsi langobardok sokkal ügyesebben válasz­tották meg e célra a fafajt. Itt megint hiedelemmel kapcsolatos elképzeléssel találkoztunk. Ez megma­gyarázza azt is, hogy a 9. és 30. sír pajzsának mar­kolatrész betétje miért készült juharfából. De egy­úttal elvezet az 5. sír markolatrész fabetétjéhez is. Ugyanis semmi értelme az összehajló markolatrészbe fabetétet helyezni, ha azt amúgyis bőrszalaggal csé­vélik körül (9. sír). És ha, már varázserejű betétet helyeznek el benne, itt miért nyárfát alkalmaznak e célra? Gombocz szerint a nyárfa Heracles szent fája. 59 Tehát valószínűleg a hősök, a küzdő harco­sok jelképe. De Takács idézi: 1683-ból az egyik fel­jegyzést:60 ?J A nagy nyár babonája mellett az útvá­lasztónál." Tehát a XVII. században még babona él a nyárfával kapcsolatban. Szutorisz szerint a germánoknál a juharfa (Acer pseudoplatanus L.) fontossággal bírt, és ez még a középkorban is érvényesült.61 A 23. sír gerendakoporsója és a 21. sír koporsó­védő gerendázata felületén szenült réteggel került a sírba. így lehetségessé vált nemcsak a felépítés; re­konstruálása, hanem a faj meghatározása is, amely szerint e gerendák tölgyfából valók. A tölgyfákról köztudomású dolog, hogy a germán mitológia fois­tenéé, Donaré. Szutorisz ezenkívül arra is figyel­meztet, hogy e fa a halottkultusszal szorosan össze­függ.62 Ugyanis az Iserlohn melletti Hagenben ha­lálesetkor a szomszédok elmennek a község előtt álló tölgyfához és azt ott bejelentik. A lándzsanyél leírásakor utaltunk arra, hogy az ókori görögök lándzsanyelüket a magaskőris fájából készítették. Hozzátehetjük, hogy Aresnek volt szen­telve. A germán mitológia istenei Yggdrasil nevű kőris alatt tanácskoztak. A magaskőris a férfiasság jelképe volt. Nem, csoda, hogy a germán istenek az első férfit kőrisből teremtették.63 De hiedelmeken alapul a szalma sírba való he­lyezése is, amelyről már a búzánál szólottunk. Vi­tatni lehetne azt is, hogy a fehérített ruha divat, vagy a hiedelem! függvénye. Végezetül szeretnénk még egyetlen dologra fel­hívni a régészek figyelmét, s ez a kérdés az ásatá­soknál alkalmazott göngyöleg kérdése. A vattába csomagolt leleteken gyakran gyapotszennyeződések maradnak. Ugyanakkor a vörsi temető 15. sírjának gyapotját azért sikerült a tudomány számára megr menteni, mert a mintát apró dobozban, göngyöleg nélkül szállították múzeumunkba. Tanácsos ezért növényleletek szállításánál fiolákat alkalmazni pa­rafadugókkal. Nagyobb darabokat viszont papírvat­tában kényelmesen szállíthatunk, és a vizsgálat eredményét így nem tesszük kétségessé. Füzes F. Miklós 337

Next

/
Thumbnails
Contents