A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)
Füzes F. Miklós: A vörsi langobard temető növényleletei
dig a fák alapos műszaki ismeretét feltételezi. Ily késői időben ebben semmi lehetetlen nincs, mivel Vértes László más az őskorból kimutatta az akaratlagos kiválasztást fáklya esetében.54 Így f e l kell tennünk a kérdést: vajon véletlen-e, hogy a sírokban szétszórt faszenek mind juharfából valók? És vajon milyen célzattal helyezték el a pajzsfogó markolatában a juharfa betétet (30. sír)? A faszenek elrendezésében rendszer nem ismerhető fel. Előfordult a koporsóban, a koporsó felett a bolygatatlan részben és! a bolygatásban egyaránt. Női (8., 10., 12., 17., 18., 21. sír) és férfi sírban (9. sír) szintén előfordul. Voltak közöttük éppen átszenült darabok, közepesen és túlságosan átszenültek egyaránt. A 10. sír teljesen bolygatatlan részében alkalmunk volt megfigyelni, hogy a faszenet hamus réteg borította. Ez pedig eleven parázs sírbaszórását jelenti a koporsó beföldelése után. A temető kirabolt volta miatt nemi tudtuk kontrollálni ugyanezt a megfigyelést a koporsón belüli faszeneknél. Oda valószínűleg nem izzó parazsat helyeztek. Sági Károly a sírba szórt ési helyezett faszeneknek a képzeletbeli rontó szellemek ellen védőszerepet tulajdonít. Most a faszenek maghatározása után megkísérelhetjük e kérdésnek tisztázását olymódon, hogy vajon a faj minéműsége hogyan viszonylik a hiedelmhez? Macrobius a juharfát sem a „szerencsés", sem a ,,szerencsétlen" fák közé nem sorolta.55 Más helyütt viszont már azt olvashatjuk, hogy az ideái Kybele — Rheanak volt szentelve, aki egyúttal a feltámadás istennője volt.56 Ismét más helyen pedig egyenesen az áll, hogy ha e fát a trójaiak megpillantották, s „félelembe és rémületbe" estek, mivel szokásos volt a juharfát „in tutela S'tuporis"-nak tekinteni.57 Ez értelemben itt kimondottan rémület, baj ellen volt használatos. Pauly—Wissowa egyébként felsorolja, hogy az ókorban milyen célokra használták fáját.SR Mint ipari fa természetesen berendezési tárgyak készítésénél játszott fontos szerepet. Azonban megemlíti közöttük a lándzsanyélkészítést Ovidius nyomán. Mint az 5. sír lándzsanyelének leírásakor láttuk, a vörsi langobardok sokkal ügyesebben választották meg e célra a fafajt. Itt megint hiedelemmel kapcsolatos elképzeléssel találkoztunk. Ez megmagyarázza azt is, hogy a 9. és 30. sír pajzsának markolatrész betétje miért készült juharfából. De egyúttal elvezet az 5. sír markolatrész fabetétjéhez is. Ugyanis semmi értelme az összehajló markolatrészbe fabetétet helyezni, ha azt amúgyis bőrszalaggal csévélik körül (9. sír). És ha, már varázserejű betétet helyeznek el benne, itt miért nyárfát alkalmaznak e célra? Gombocz szerint a nyárfa Heracles szent fája. 59 Tehát valószínűleg a hősök, a küzdő harcosok jelképe. De Takács idézi: 1683-ból az egyik feljegyzést:60 ?J A nagy nyár babonája mellett az útválasztónál." Tehát a XVII. században még babona él a nyárfával kapcsolatban. Szutorisz szerint a germánoknál a juharfa (Acer pseudoplatanus L.) fontossággal bírt, és ez még a középkorban is érvényesült.61 A 23. sír gerendakoporsója és a 21. sír koporsóvédő gerendázata felületén szenült réteggel került a sírba. így lehetségessé vált nemcsak a felépítés; rekonstruálása, hanem a faj meghatározása is, amely szerint e gerendák tölgyfából valók. A tölgyfákról köztudomású dolog, hogy a germán mitológia foistenéé, Donaré. Szutorisz ezenkívül arra is figyelmeztet, hogy e fa a halottkultusszal szorosan összefügg.62 Ugyanis az Iserlohn melletti Hagenben halálesetkor a szomszédok elmennek a község előtt álló tölgyfához és azt ott bejelentik. A lándzsanyél leírásakor utaltunk arra, hogy az ókori görögök lándzsanyelüket a magaskőris fájából készítették. Hozzátehetjük, hogy Aresnek volt szentelve. A germán mitológia istenei Yggdrasil nevű kőris alatt tanácskoztak. A magaskőris a férfiasság jelképe volt. Nem, csoda, hogy a germán istenek az első férfit kőrisből teremtették.63 De hiedelmeken alapul a szalma sírba való helyezése is, amelyről már a búzánál szólottunk. Vitatni lehetne azt is, hogy a fehérített ruha divat, vagy a hiedelem! függvénye. Végezetül szeretnénk még egyetlen dologra felhívni a régészek figyelmét, s ez a kérdés az ásatásoknál alkalmazott göngyöleg kérdése. A vattába csomagolt leleteken gyakran gyapotszennyeződések maradnak. Ugyanakkor a vörsi temető 15. sírjának gyapotját azért sikerült a tudomány számára megr menteni, mert a mintát apró dobozban, göngyöleg nélkül szállították múzeumunkba. Tanácsos ezért növényleletek szállításánál fiolákat alkalmazni parafadugókkal. Nagyobb darabokat viszont papírvattában kényelmesen szállíthatunk, és a vizsgálat eredményét így nem tesszük kétségessé. Füzes F. Miklós 337
