A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)

Füzes F. Miklós: A vörsi langobard temető növényleletei

rab megmentése vált lehetővé. Ezek közé tartozik a 15. sírban talált bronzlemezke belsejéből származó szétbomlott gyapot-vászon is, amely csak preparálás után vált felismerhetővé. Régészeti szempontból oedig ez az egyik legértékesebb természettudományi vonatkozású darab, ami módszeres gyűjtés hiánya esetén az enyészeté. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban szükségesnek látszik azt is megemlíteni, hogy a gyors és tájékozódó jellegű vizsgálatokat ós leírásokat lehetőleg még a feltárás napján meg kell ejteni. Ugyanis érthető módon ezek a leletek már anynyira érzékenyek a hőmérsékleti ingadozásokra és a kiszáradás következtében fellépő felületi feszültség változásaira, hogy igen gyakran 24 óra alatt erős károsodás léphet fel. Ujabb minták tisztázását érhettük el ezen az úton jelen anyagunknál. 2. Temetési ritus. E csoportnál az: igen mély sírok készítése volt szokásos. A 30. sír például 395 cm mély. Ilyen mélységben! csak anaerob baktériumok képesek fogotálni. Ez a körülmény meglehetősen leszűkíti a saprophyton tagjainak számát, A mellékletként adott tárgyak között nagyon gyakoriak az ipari nehézfémekből (vas, réz, ezüst és azok ötvözetei) készültek. Az említett fémek sóinak pedig fungicid, baktericid hatása van. 3. A talaj. A „Tótok dombja" néven ismert lelőhely homokborítású, s az altalaja is homok. A csapadék a nagy vízáteresztő képességű talajon könynyen keresztülszökik. Viszont ugyanakkor az altalaj hidroszkópossága révén a talajvízből állandó nedvességi szinten tartja a sármellékietek nívóját. Lelőhelyük a VI—

VII. században félszigetként nyúlott a Balatonba (lásd alább). A temetkezéseket követően eltőzegesedtek mindkét oldalán a hajdani öblök. így a talajvíz szintje fokozatosan alábbszorult. De fontos talajtani tényezőként jön számításba a sírok mélysége abból a szempontból is, hogy a hőmérséklet itt már sokkal kiegyenlítettebb. Ai cellulóztartalmú szövetek pedig állandó nedvességben és állandó hőmérsékleten sokkal tovább tartanak. Ezt a hatást a bemosott huminsavak csak segítik. Az elmondottak alapján nem járunk messze az igazságtól, ha feltételezzük, hogy kirabolatlan temető esetén sokkal több növénylelettel számolhatnánk. A most használatos módszerekkel tehát érdemes tovább foglalkozni. Környezet A vörsi lelőhely — mint már korábban mondotrtuk — egy homokháton fekszik, amely keletkezése geológiai időkre vezethető vissza. A kérdéses temető használatának idején ez még benyúlott a hajdani Balatonba. A dombháttól nyugatra eső területet ma Kisbalaton néven ismerjük, amelyben ma már csak két kisebb nyílt víztükör van. A Kisbalaton a múlt század közepén funkcionált.

37 A „Tótok dombjá"-tól keletre eső rész ekkor már erősen mocsárjellegű terület. Könnyen érthető tehát, hogy a temető 3 sírjában mocsári teknős (Emys orbicularis L.) vázát találták. A Balaton természetes szűkületénél fogva alkalmas volt révátkelő létesítésére. A római út már itt vezetett keresztül.38 így könnyű szerrel elérhették a somogyi dombosabb, magasabban fekvő területet. Tehát a hajdani érintetlen terület képét némileg megváltoztatták már a római időben. A környezet rekonstruálásához adatokat szolgáltatnak a faleletek, de elsősorban a faszenek. Elgondolásunk szerint ugyanis elsősorban a szerszámokhoz és eszközökhöz hozhattak távolabbi területről anyagot. Tüzelőfájukat; azonban már inkább a közvetlen, környezetben gyűjtötték össze. így rendelkezésünkre állnak a következő adatok: Acer cfr. platanoides L. 8. sírban faszén alakjában maradt meg, két sírban Quercus cfr. robur L. gerendakoporsóból és sírvédögerendázatból faszén alakjában, három sírban Populus cfr. nigra L. pajzsból, egy sírban Fraxinus excelsior L. dárdanyél alakjában. Az említett fajok talajígényei89 között sok hasonlóság található : Acer platanoides L. Előfordulásai között szerepel a szilkőris liget; talajigényei között pedig nyirkos, laza öntéstalaj. Quercus robur L. (Syn.: Q. pedunculata Ehrh.j szil-, kőris-, tölgyligetben is él (Ulmíeto-FraxinetoRoboretum). De égerlápokon is megtalálható. Magas talajvízszintet jelez. Mély, nyirkos, tápdús talajt igényel. Populus nigra L. Ritkán szil-kőris ligetekben is előfordul. Fűz-nyár ligetek állandó alkotója, égerlápokon is található. Idősebb korában a szél kidönti a tőzegen. Magas talajvizet jelez. Fraxinus excelsior L. Vízkedvelő ökotípusa (Wasseresche, „berkikőris") szilkőris ligetekben található, de néha mocsárban is megél. Mély és laza, nyirkos talajt igényel. A fentiekből láthatjuk, hogy valamennyi erősen vízigényes, illetve vízkedvelő faj. Legkevésbé vízigényes faj a korai juhar. Valószínűleg a Balatonparti ligeterdők szárazabb foltjáról származik. A másik három faj inkább az égerlápok felé tendál. Ha még azt: is hozzátesszük, hogy a fenékpusztai II. számú ókeresztény bazilika 9. sírjában a sírborító deszka égerfa volt,

40 valamint jelen sorok írója a hévízi tőzegbőr szintén éger és tölgy xylém részét gyűjtötte, világosan kitűnik, hogy nagymérvű mo333