A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)

Füzes F. Miklós: A vörsi langobard temető növényleletei

csarasodás volt ez időben Vörs környékén. Ez pedig másutt nem lehetett, mint a mai község és a „Tótok dombja" között, mivel a többi érintkező területen a víz a múlt században még megvolt. A temetőhöz tartozó köznépi temető, telep ma még ismeretlen helyen fekszik. Ennek ismerete nélkül nem tudjuk azt sem, hogy vajon mely területen volt mezőgazdasági kultúrájuk. Az azonban bizonyosnak látszik, hogy kalászosokat, rostnövényeket (általában egynyári kultúrnövényeket) a Balatonból kiemelkedő homokháton termesztették. A keleti mocsaras öböl mögött pedig magasabb dombok húzódnak, amelyek erdőségeken kívül akár a szőlőkultúrát is lehetővé teszik. Kultúrnövénye k. Mindössze három nemzetséget. sikerült kimutatni a, vörsi temető anyagából. Ezek közül egyetlen gabonát (Triticum sp.), valamint két rostadó növényt. Ez utóbbiak között a Linum sp., valamint a Gossypium sp. szerepel. A gyapot azonban — mint látni fogjuk — feltétlenül import árunak tekintendő. Tehát mint termesztett növény, csak a len és a búza jöhet számításba. Természetesen a két faj ismerete nem azt jelenti, hogy csak ennyit termesztettek. A rómaiak egész sor helyben ismeretlen növényt hoztak be, amelyek közül néhánynak folytonossága napjainkig lemérhető (például szilva). A len termesztésére egész sor textília utal (lásd táblázat). Különösen felhívja figyelmünket az a tény, hogy közöttük nyers fonál is előfordul. Ezt pedig nem érdemes importálni, ha a fonást ismerik. A vörsi temető 7 sírjában 9 orsógomb volt: 10., 17.. (2 db), 26. (2 db), 32., 33., 35. és 36. sírokban. A 32. sír orsógombja rendkívül díszes üvegorsógomb, amely korábban komoly értéket képviselt. A langobardoknál az orsógomb általános használatnak örvend. Igaz ugyan, hogy az orsóval más szálasanyagot, például gyapjút is fonhattak, de tekintetbe kell vennünk azt is, hogy a lent Európában már a neolitikumtól kezdve termesztik. Ez időtől kezdve egyre gyakrabban kerül elő és termesztési folytonosságra utal. Ezért könnyen elképzelhető, hogy nemcsak ismerték, de termesztették is a lent. Erre utal a nagy mennyiségű házikészítményű textília is, amelyek lenből készültek. Elgondolásunk nem áll ellentétben az irodalmi adatokkal sem. Paulus Diaconus arról tudósít, hogy a langobardok által megvert herulok „a szemeik előtt zöldes színben hullámzó lenföldeket átúszható víznek nézik."4i Szakirodalmunk szerint az északi germánok is már a bronzkor óta ismerik. Tehát végső soron elfogadhatjuk, hogy a langobardok maguk is termeszthették Vörsön a lent. Az azonban továbbra is nyitott kérdés marad, hogy vajon táplálékadó növényként ismerték-e? A gyapot egyetlen sírban (15. sír) mint vászonszövet fordul elő. Valószínűleg bronztükör volt belecsavarva eredetileg. Kérdés, hogy vajon lehet-e ez a növény helyi termesztésű? Régészeti leletekből eddig két esetben írtak le gyapotot. Mivel az eredmények ellentmondóak, elemzésük elengedhetetlen. Az első adat az aquincumi múmiatemetkezés gyapotvászna, amelyet Hollendonner írt le.42 Tehát a rómaiak Pannoniában a IV. század folyamán ismerték a gyapotot. Dr. Patek Erzsébet és Jakucs László által talált gyantával, átitatott textilfáklya43 Hajnal Lászlőné leírása szerint szintén tartalmazott a len mellett kevés gyapotot.44 Ebből kiindulva korát a XII. század utáni időre teszi. Az említett gyapotleletek és a vörsi sem származhattak hazánk területéről. A Kárpát-medence termesztési határain kívül esik. Éghajlaváltozásról nem beszélhetünk a VI. század óta. 1862-ben Jókai Mór kísérletezett néhány tő gyapottal.45 Az eredmény negatív volt. Mások kísérleteinek eredményét is megemlíti, amik még az általa elért szintnél is rosszabbak voltak. Lovassy Sándor 1910-ben,46 id. Sági Károly pedig 1930-ban foglalkozott gyapottermesztési kísérletekkel, amelyek hasonló eredményeket adtak.47 Gyapottermesztés nagyüzemi megoldásával foglalkoztak még nálunk az 1950^es évek első felében, ami egyenesen kudarcba fulladt. Az import lehetősége teljesen bizonyítottnak vehető. Nagy Lajos könyvében48 foglalkozik az Aquincumban tapasztalható egyiptomi hatásokkal. Válasza szerint egész sor plasztika, ábrázolás bizonyítja egyéb adatokkal együtt Egyiptom hatását. Ilyen maga a mumifikálás is, amelynél a szarkofág kifaragott részét párnaszerűen pótolták imbex-szel. Te^ hát egy hozzáférhetetlen egyiptomi tárgyat helyi anyaggal, egyiptomi ritus szerint igyekeztek pótolni, így jogunk van feltételezni, hogy Hollendonner gyapotból készült vászna egyiptomi import. A vörsi temetőnél azonban más a helyzet. A jelzett időben Európához legközelebb eső gyapottermő központok Kisázsia és Egyiptom. (Ugyanis Szicíliában a IX. század folyamán, Spanyolországban pedig csak a X. században vitték be a gyapottermesztést az arabok.49 Mindkét központ ebben az időben Bizánc kezén van. Kisázsia és Egyiptom termékei tehát már csak Bizánc közvetítésével kerülhettek el Pannoniába. Kisázsiában i. e. IV. század óta ismeretes mint kultúrnövény.50 A búza jelenlétét temetőnkben egy arista töredéke igazolja (30. sír). Ez szalma töredék közül ke334