A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)

Füzes F. Miklós: A vörsi langobard temető növényleletei

296. kép. 1—3. a 11. sír; 4—5.: a 14. sír; 6. a 15. sír; 7. a 18. sír textilmaradványai Abb. 296. 1—3: Grab 11; 4—5: Grab 14; 6: Grab 15; 7: Grab 18. (Textilienreste) rajzon mutatjuk be az észlelt jelenségeket (304. kép). A két különböző irányú farostokat természetszerűleg külön mintaként kezeltük. A fabetét fáját a vassók teljesen átjárták. Legtöbb helyen a sejtfalakat sem sikerült megtalálni, mert azok helyére vassók rakódtak. Azok pedig csak elszórtan őriztek meg valamit a hajdani szöveti szerkezetből. Ezért a metszetkészítés sikertelen maradt. Kanadabalzsamas keményítés utáni csiszolatkészítéssel is próbálkoztunk, azonban csiszolás közben a keményebb részecskéket a ki töredezett alacsonyabb keménységű részecskék tönkretették, így a törésfelületeket erős fényben is vizsgáltuk. A kevés szöveti szerkezettel rendelkező anyagon ikerlikacsok és 3—4 tagú likacssugarak is találhatók, összefüggő teljes évgyűrűt nem találtunk, de az évgyűrű mindkét oldalán csaknem teljesen azonos az edények eloszlása. Mivel likacsgyűrűt nem tapasztalhattunk, az anyagot szórtlikacsú fának kell tartanunk. A tangenciális oldalon 3—4, ritkán 5 sejtnyi vastag bélsugarak figyelhetők meg. Az edények csavaros sejtfalvastagodásúak és az alapállomány farost A fent felsorolt bélyegek alapján a Gregussféle határozókulcs IV. csoportjára gondolhatunk.27 Azon belül pedig az Acer campestre L. szekciójára. Rossz megtartásuk miatt további szűkítés nem lehetséges. d) Ugyanebből a sírból került elő egy szélesebb ké&26 töredéke is. A konzerválás után láthatóvá vált, hogy csakis az egyik oldalon Gramineae típusú szárdarabkák tapadtak (292. kép 3). Ez az internodiumokból és 2 nodusokból álló sűrű lenyomat arra enged következtetni, hogy a holttesteket és mellékleteket szénára, vagy szalmára fektették. A kérdést sikerült eldönteni, mivel egy aprócska arista darabkát sikerült a vassók közül savas oldással kiszabadítani (292. kép 4). Ennek bizonysága szerint a holttesteket Triticum sp. szalmájára fektették. A búza szalmájának jelenléte egy fontosnak látszó következtetés megtételére jogosít fel bennünket: a kirabláskor a már előrehaladott bomlásban levő holttest mellett a vastárgyak erősen oxidált állapotban voltak. Ennek bizonyítéka, hogy a szárdarabkáknak feltétlenül hozzá kellett cementálod^ niuk a penge darabjához. Ellenkező esetben a széttördelt kés törésfelületeihez is kellett volna néhány szárdarabkának kerülnie. De az is jellemző, hogy a kirabláskor a penge már annyira oxidált volt, hogy az aránylag vastagabb pengéjű kést néhány centiméteres darabkákra tudták széttördelni. A törósfelületek síkja a szárdarabkákra merőleges;, és azokat élesen keresztezi. így fel kell tételeznünk azt is, hogy a kirablás a temetkezést követő 5—6 évnél nem korábbi. A nodusok és internodíumok a belső struktúrából nem őriztek meg semmit. 32. sír. Ebben a sírban a késhez tapadva nyéldarabkák is maradtak meg. Rossz tartásuk miatt csak anynyit mondhatunk róluk, hogy valamely lombosfából származnak. 33. sír. a) Koporsó. E mintánk azonos a 10. és 14. sír mintájának megtartásával. Eredete teljesen bizonytalan. b) A 33. sír késnyele nagyon rossz megtartású, 319