A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)

Füzes F. Miklós: A vörsi langobard temető növényleletei

úgy, hogy csak annyi bizonyos, hogy valamely lombosfából származik. 37. sír. Az innen előkerülő koporsónyom a temető valamennyi sírja között a legjobb megtartású. Korhadt fadarabkát tartalmazott. Állapotuk mégis olyan rossz, hogy csak annyit mondhatunk, hogy valószínűleg kemény, ipari lombosfából való. Ugyanis edénytöredékeken kívül más szöveti elemet még töredékes állapotban sem sikerült találnunk. Ugyanitt egyetlen abroncsú, valószínűleg vájt vödröt is helyeztek a sírba. Az abroncson talált fa sajnos meghatározhatatlan állapotú. FASZENEK A vörsi langobard temetőben az alábbi sírokban találtunk meghatározható állapotban levő faszeneket: 8., 9., 10., 12., 17., 18., 21., 23. és 36. számúak297. kép. 1. a 20. sír; 2. a 30. sír; 3—5. a 32. sír; 6—8. a 33. sír textilmaradványai Abb. 297. 1: Grab 20; 2: Grab 30; 3—5: Grab 32; 6—8: Grab 33, (Textilienreste) ban. A faszenek megtartása ezen esetekben elég jónak mondható. Friss törési felületük fényes; törésük rideg. Legkevésbé törhetők keresztirányban, de a tangenciális és radiális irányban nagyon könnyen elpattantak. Azonban ekkor sem követi a t.örésfelület pontosan a sík irányát, hanem az elemekhez simul. A szilánkolódás, porladozás légszáraz állapotban csak egyes daraboknál fordult elő. Kiszáradás időtartama alatt másodlagos mikroszkópos repedezettség sem lépett fel. Ebből is következik, hogy szenülésük28 erőteljes, de nem túlzott. Ugyanis kevéssé szenült darabokban némi táplálékot találnak a mikroszervezetek. Ezek fagotálása után a szöveteket összetartó erők csökkennek. Hasonló eredményhez vezet az is, ha a vázelemek egyes alkotórészei teljesen kiégnek. A jó megtartású faszenek meghatározása nem ütközött nehézségbe. Azonban ezek mellett sok rossz megtartású faszén is előkerült (számszerint ezek voltak túlsúlyban), melyek egyikét sem lehetett az eddig említett módszerek alkalmazásával teljes biztonsággal meghatározni. Ezeknél ugyanis már a légszáraz állapot elérése előtt erős darabozódás, szilánkolódás, vagy porlódás lépett fel. Ez rendesen az idő alatt következett be, amíg az anyag múzeumunkba került (körülbelül két és fél óra alatt). A 10. sír egyik mintájának külső rétege is ilyen módon esett szilánkokra. A mintegy 2,5 cm átmérőjű darab közepén egy babszem nagyságú darabka éppen csak meghatározható állapotban maradt meg. A meghatározás szerint azonos a sírban talált faszenekkel, amelyek állapota érdekes módon igen jó. Ezek szerint tehát e jelenség nem fajspecifikus anyagi tulajdonságokra vezethető vissza, hanem csak különböző oxidációs fokon álló darabokról lehet szó. A faszenek mindhárom irányú törésfelületét először sztereobinokuláris mikroszkóp alatt figyeltük meg. Utána a meghatározást erős oldalazó fényben, mikroszkóp alatt végeztük. Ellenőrzésképpen metszeteket is készítettünk, majd az ott tapasztalt bélyegeket a már leírtakkal összevetettük. A metszeteket a következő módon készítettük: az „Arbocol" elnevezésű karbamidgyantának monomer alakját használtuk fel munkánkhoz. Az Arbo 320