A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)

Füzes F. Miklós: A vörsi langobard temető növényleletei

23. sír. A 23. sír mellékletei között egy kés szerepel-e amelynek nyelén mindkét oldalon farostocskák vannak. A vassók teljesen átitatták és torzították a mintát. A szöveti szerkezet nyomát meglelni nem sikerült. Mindössze egyetlen edény bizonyítja, hogy lombosfából származik. Technológiai megfigyelésekre sem volt alkalmas. 24. sír. A koporsónyomok itt a 10. és a 14. síréhoz hasonlóan jelzik hajdani alakjukat. Megtartásuk miatt azonban nem tudhatjuk milyen fajból származnak. 25. sír. A koporsó fájából némi anyag a koporsószegre ragadt.26 Sajnos állaga azonos az előző mintáéval. Lombosfából származik. 26. sír. Az itt talált 2 darab kés markolatának faborításából nyertünk vizsgálati anyagot. Megtartásuk nagyon rossz. Valamely lombosfából való, amelyben spirális vastagodás van. 295. kép. 1—2. az 5. sír; 3. a 9. sir; 4. a 15. sír textilmaradványai Abb. 295. 1—2: Grab 5; 3: Grab 9; 4: Grab 15. (Textilienreste) 27. sír. Vastöredék került elő ebből a sírból, amelynek rendeltetése ismeretlen.26 A hozzátapadt fadarabka olyan rossz megtartású, mint az előzőké. Lombosfából származik. 30. sír. A kirabolt sírban26 a következő leletek voltak: a) Koporsó. Megtartása azonos a 15., 17. és 20. sír koporsójával. Meghatározása lehetetlen. b) A pajzs fája. Az itt talált umbo teljesen öszsze volt törve és a bolygatott földben elkeverve. Igen érdekes módon a hajdani faalkatrészekból mégis elég szép darabkák maradtak meg a fémrészekhez simulva. Ezi azt jelenti, hogy amikor a rablók a sírt kirabolták, a növényrostoknak már konzerválódott állapotban kellett lennie. A faji jelleget figyelembe véve ez mintegy 20 éven belül következhetett be. A konzerválódást az is elősegítette, hogy az in situ kiemelt tárgyak földjét megvizsgálva, a talaj pH értéke 6,9. A savas kémhatású talaj pedig az eddigi tapasztalatok szerint jobban konzervál. A faminta az umbo egyik darabjához és ugyanannak a darabnak szögecséhez tapadva került elő (2.92. kép 1). Ezen jól látszott a kiemeléskor, hogy a szegecset a 303. képen ábrázolt módon módon a kifaragott fába süllyesztették. A faréteg vastagsága a kiemeléskor 11 mm vastag volt. A vaslemez közelében sikerült egy tűrhető konzisztenciájú fadarabkára bukkannunk. A törésfelületek vizsgálatakor kiderült, hogy a pajzs fája tangenciális irányban kimetszett deszkából származik. A mintákból a vassók kioldása után 3 mm hosszú és mintegy 6 mm2 alapú metszhető anyaghoz jutottunk. Szöveti felépítése (294. kép 4—5) mindenben megegyezik az 5. és 9. sírok pajzsaival, úgy, hogy ezt is nyárfából (Populus cfr. nigra L.) valónak kel] gondolnunk. c) A pajzsfogó fabetétje. A fabetét (292. kép 2) a 9. síréval azonos módon úgy készült, hogy a fabetét a fogó pofalemezeihez alulról bevert ékkel szorult. Mivel e fogó az eddigiek közül legépebb állapotban került elő, a mellékelt rekonstrukciós 318