A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)

Füzes F. Miklós: A vörsi langobard temető növényleletei

294. kép. 1—3. az 5. sír: 4—5. a 30. sírban talált famaradványok metszetei Abb. 294. 1—3: Grab 5; 4—5: Grab 30. (Schnitte von Holzresten) a) A pajzs fája. Igen rossz megtartású fakorhadék (291. kép). Éppúgy, mint az 5. sír pajzsának fáját a vassók átjárták, s a szöveti szerkezetet majdnem mindenütt megsemmisítették. Csak a vas pajzsdudor közvetlen közelében sikerült a féltenyérnyi anyagból helyenként jobb megtartású és szöveti szerkezettel rendelkező részt találni. Ezek felépítése mindenben egyezik a már leírt 5. sír pajzsának fájával, tehát ezt is nyárfából (Populus cfr. nigra L.) származtathatjuk (293. kép 4). b) Pajzsfogó markolatának fabetétje. A fabetét kétrétegű. Az alsó réteg a pofalemezekre merőleges irányú, míg a felső réteg a markolat hossztengelyének irányával megegyező lefutásirányú. A felső réteg a vastagabb, amely a fabetét testét képezi. Az alsó réteg tulajdonképpen ék szerepét tölti be, amely a pofalemezek belső hajlatához szorítja a fabetétet (290. kép). A markolatrészt bőrrel csévélték körül, ami a keményebb markolast tette lehetővé. A bőrön barkaaljat nem találtunk, s így a deiterminálás morfológiai alapon nem keresztülvihető. A szíj 1,1 cm széles volt. A két réteg fáját külön kellett vizsgálni, amely végül is az erősen roncsolt szerkezet miatt biztonsággal nem volt lehetséges. Annyi azonban bizonyos, hogy ez a fogó is lazább szerkezetű lombosfából készült. A keresztirányú törésfelületen egyetlen ikerlikacsot találtunk. A bélsugarak sztereóbinokuláris mikroszkóp alatt 3—4 sejtsorosnak bizonyulnak. Talán juharfából (cfr. Acer sp.) készült? LO. sír. A 10. sír koporsójának fája helyenként halványszürke, hamuszerű csíkok formájában észlelhető volt,25 Több helyről és mélységből mintát vettünk. Ezek egy részét megszárítottuk, a másik részt pedig talajnedves állapotban vetettük vizsgálat alá. A szárított mintában a fából eredő részek a kiszáradás alatt elváltak a homoktól, s ezáltal könnyebben kezelhetőkké váltak. A meghatározáshoz egyetlen eddig ismert módszerrel sem sikerült adatot nyerni, mert a sejtes szerveződésnek nyomát sem lehetett kimutatni. Hasonlóképpen szövetstruktúrát sem találtunk. Tekintettel arra, hogy még néhány sírnál hasonló eredményre jutottunk, kételkedve kell fogadnunk minden olyan hírt, amely szerint ásatag hamut és hamuszerű korhadékot átitatás után csiszolással morfológiai alapon meghatároztak. Ez elsősorban azért lehetetlen, mert a tömítő (beágyazó"» anyagok oldószeres bevitele megsemmisíti az anyagrészecskék látszólagos kapcsolódását; a minta szétpilled. 14. sír. Az ásató a feltárás folyamán koporsó nyomait észlelte, amelyekből mintát vett fel. A lelet megtartása a 10. síréhoz hasonló volt, eredete teljesen bizonytalan. 14., 17., 20. sír. A koporsó ezekben a sírokban csaknem fehér por alakjában jelentkezett, azaz megtartásuk sokkal rosszabb volt, mint a 10. ós 14. sír esetében. Meghatározásuk lehetetlen. 817