A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)

Füzes F. Miklós: A vörsi langobard temető növényleletei

jal fűzhették össze. Valószínű, hogy a pajzsra a fogót a lefutásirányra merőlegesen erősítették fel. így természetes tartás mellett a felülről alázuhanó csapások derékszögben érték a faelemeket. Ezáltal a hasadás lehetőségét is minimálisra csökkentették. Az alkalmazott fa gyengébb műszaki tulajdonsága vonja magával az umbó alatt elhelyezkedő egyetlen fogó alkalmazását is. Ennek kiszélesedő markolatrésze bőrszíjjal volt körülcsévélve (lásd 9. sír), mely a markolást segítette elő. Ugyanis a karrögzítőszíjjal és fogóval egyaránt ellátott pajzsok előnye a fogás szilárdsága; hátránya viszont a védelem kicsiny mozgásképessége. Ebből következik az ilyen pajzsok tekintélyes mérete és nagy súlya. Az egyetlen fogóval ellátott pajzsnál viszont a védelem mozgásképessége növekszik és a pajzs méretét, illetve súlyát csökkenteni lehetett, Mivel aránylag nagyon gyenge tulajdonságú fát alkalmaztak a pajzs készítéséhez, nem volt mindegy az sem, hogy a vágás a védőfegyvert milyen irányból éri. így az ilyen pajzs alkalmazása nagy gyakorlottságot és meglehetős testi erőt igényel. Traianus oszlopán levő dombormű szerint a germánok ismerték a rögzítőszíjjal és excentrikusan elhelyezhető fogóval ellátott pajzsot 1

5 Azonban úgy látszik, mégis jobban kedvelték a centrális markolatrész megoldásút, amelyet egyébként a rómaiak is használtak. !6 A Kálvin téri középkori templomból előkerült germán harcost ábrázoló kőfaragás

17 a vörsi pajzs mását tartja kezében. Bóna lelete szerint ovális pajzsot is használtak? 18 b) Pajzsfogó markolatrészének fabetetjeß A markolat pofalemezeinek belső felén, valamint az ezeket összekötő alaplemezen farostocská291. kép. Fakorhadék a 9. sír

1 pajzsának fájából Abb. 291. Morsche Reste des Holzes vom Schild aus Grab 9. kat figyelhettünk meg. Ezek lefutásiránya azt bizonyítja, hogy a markolatrészbe illesztett fabetét egyetlen darabból állott, a pofalemezek közötti teret egészében kitöltötte. A maradványokat a vassók teljesen átitatták és bekérgezték. Egyúttal a szöveti szerkezetet is erősen roncsolták. Csak annyit sikerült megfigyelni, hogy meglehetősen laza szerkezetű lombosfa xylém részéből való, amelyben ikerlikacsok vannak és a bélsugár egyrétegű (cfr. Populus sp.). c) A lándzsanyél.^ Az 5. sír lándzsahegyének köpüjében dugószerűen megmaradt a lándzsanyél vége (289. kép). Amennyiben a szűkszavú leírásból, de főleg az egyszerű közölt rajzból megállapítható, hozzá egészen hasonló módon maradt meg a nocera-umbrai langobard temetőben előkerült lándzsanyél darabka is.

19 A lándzsanyél darabkájának méretei a következők: Teljes hossz . 11,8 cm, Kúpos rész hossza 9,31 cm, Esztergált rész hossza 2,49 cm, Lándzsanyél átmérője 2,66 cm, Küpalap átmérője 2,01 cm. A kúposán kiképzett rész feketés színű, a lándzsanyél köpün kívül eső (esztergályozott) része viszont vöröses-barnás. A két rész megtartása is más: a köpün belül talált rész kifogástalannak nevezhető, a szabadon álló darabka pedig erősen korhadt és vassókkal átitatott. Első látásra olyan benyomást kelt, hogy a köpüben levő részt külön erősítették a nyélbe. A tüzetesebb vizsgálat során azonban kiderült, hogy ez nem felel meg a valóságnak, mert csupán ugyanannak a darabnak bomlást nem szenvedett részéről és a teljesen átalakult végéről beszélhetünk. Feltétlenül említésre méltó, hogy a köpü által védett rész összehasonlítva a temető többi maradványaival, feltűnően érintetlen a mikroorganizmusok lebontó tevékenységétől. Ennek magyarázatát abban látjuk, hogy a nyél vége rendkívül védett körülmények között került a sírba. A védelmet elsősorban a jó megtartású vaslándzsa szolgáltatta.20 Ezt csak fokozza az a tény, hogy a lándzsahegyet 314