A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)

Füzes F. Miklós: A vörsi langobard temető növényleletei

290. kép. A 9. sír pajzsfogó markolatának fabetétje Abb. 290. Holzfutter der Handhabe der Griffkonstruktion des Schildes vom Grab 9. szűkítik a kört s a továbbiakban már csak a Populus és Salix genusokra gyanakodhatunk. A két nemzetséget egymástól szétválasztani csak radiális metszet alapján lehetséges. Mivel az ilyen síkú készítményeken a szögletsejtek fekvő téglalapalakúak, vagy négyzetesek és ezekben az egyszerű gödörkék maximálisan 4 sorban helyezkednek el, a pajzs fáját nyárfának (Populus cfr. nigra L.) kell tekintenünk (293. kép 3). A pajzsnak, mint védőfegyvernek elgondolásunk szerint nagy szilárdságú faféleségbŐl kellett volna készülnie. Pajzs esetében a legfontosabb műszaki tényező az ütőhajlító szilárdság. Ez a feketenyárnál (Populus nigra L.) átlagosan 0,50 mkg/cm2 Ez az érték a rezgőnyárnál (Populus tremula L.) még kisebb, 0,40 mkg/cm2. A diófánál (Juglans regia L.) viszont 0,95, a bükknél (Fagus silvatica L.), gyertyánnál (Carpinus betulus L.), kőrisnél (Fraxinus excelsior L.) pedig 0,80 mkg/cm2.i3 Vajon milyen meggondolások vezették a langobardokat, hogy pajzsukat nyárfából készítették, illetve esetleg készíttették? A kérdés eldöntése érdekében a legfontosabb európai faféleségek egyéb műszaki adatait is öszszehasonlítottuk. Ekkor azt találtuk, hogy hasznos kiugrás csak a fajsúlynál található. Légszáraz állapotban a feketenyár fajsúlya átlagosan 0,45 gr/cm'', ai rezgőnyáré 0,44 gr/cm3. Vagyis a feketenyár fajsúlya ugyanannyi, mint a jegenyefenyőé (Abies alba Mill.). A többi európai fenyő- és lombosfáé ennél az értéknél magasabb. Ю Az elmondottakból kitűnik, hogy a langobardok a pajzs készítésekor annak súlyát akarták céltudatosan csökkenteni. Ez megfelel a korábbi római törekvéseknek is.

il így azon sem csodálkozhatunk, hogy a dura-europosi ásatások folyamán talált pajzsok szintén nyárfából (Ponulus euphratica OHv.)H készültek, de választásuk helyességét igazolja a nyár egyéb tulajdonsága is. A nyárfa könnyen faragható, szívós, könnyen szegelhető, fémbevonásra is alkalmas, rezgéstompító hatású. Külön szeretnénk megemlíteni, hogy fája tangenciális irányban kopásálló,io a pajzs fáját ilyen irányban munkálták meg. Azonban meg kell említenünk a nyárfa olyan hátrányos tulajdonságait is, amelyek el nem hanyagolható tényezőként szerepelnek ily irányú felhasználás esetén: nagyon lágy, könnyen hasad (hasítási szilárdsága fémekkel való összehasonlításra vonatkoztatva 0,0304 kg/mm2), nagyon zsugorodik (14,3 térfogatszázalék) és csak kissé rugalmas, légköri behatásoknak, valamint nedvességnek nem áll ellen, ю Az erős zsugorodást kiküszöbölhették azzal, hogy légszáraz fából készítették a pajzsot. Viszont a többi gyenge műszaki tulajdonságot más úton kellett pótolniuk. A 3. sír pajzsfogójának felerősítő szegecse alatt vassókkal átitatott bőrmaradvány voltJ Ez arra enged következtetni, hogy a kifaragott fát bőrrel — s minden bizonnyal nyers bőrrel — vonták be. A pajzs peremén a bőr felerősítési módját megfigyelni nem lehetett, mert fémveretet, vagy szegecset a feltárás nem hozott napvilágra. így feltehetően a visszahajló bőrt a pajzs öblében szíj313