A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)

Boros Ádám–Vajda László: A Bakony dolomitjának mohaföldrajza

Rezinél a gesztenyésben a Leucobryum glaucum, Bodorháláson, a Bartramia pomiformis egyetlen helyen a Keszthelyi hegységben dolomitterületen is előfordul. Balatonedericsnél az Edericsi-hegy völgyhajlatában a Neckera Besseri, Anomodon rostratus, Cirriphyllum Vaucheri, Taxiphyllum depre&sum fordulnaik elő. Ezek közül az Anomodon rostratus érdekesebb; ez viszont sem itt, sem egyebütt a Középhegységben a dolomithoz nem ragaszkodik, a Vértes-hegységben is ugyanúgy megtalálható mészrsziklák repedéseiben, főleg az áthajló sziklák aljában, mint a dolomitsziklák hasonló helyein. Gyakoribb ai Bükk-hegységfoen, ahol mészkövön él. Sajátosan azonban a Kárpátokban sokkal ritkább, mint a Magyar Középhegység területén. A Keszthelyi hegységben a dolomit hegyek nagyon hasonlók a Bakony és a Vértes dolomit dombjaihoz, azonban a valamivel enyhébb, párásabb, csapadékosabb, a Földközi-tenger mellékhez hasonlóbb (submediterrán) éghajlat hatása a xerophyton mohaszintben is megnyilvánul. A kontinentális karakterű, de a szélsőségesen száraz éghajlatot kerülő Rhytidium rugosum itt tömeges,, jellegzetes, míg a Bakony—Gerecse dolomitjain felette ritka és ezeknek a hegységeknek a nem dolomit felépítésű területein, a bazalt hegyeken fordul elő, azonban itt sem tömegesen. Az összegyűjtött adatokból leszűrhető az a megállapítás, hogy a napfényes, déli lejtők mohaflórájában a dolomit és a mészkő közt alig mutatható ki eltérés. Ami eltérés mutatkozik, az a mészkő pados, párkányos, a humuszt jobban megőrző alkatával függ össze, ahol az illatos moha (Grimaldia fragrans) szinuziuma gazdagabban van kifejlődve, mint a dolomiton. Mind a mészkő, mind a dolomit Festuca-gyepjeinek gyephiányos foltjain a Tortella inclinata, Ditrichum flexicaule, Pleurochaete squarrosa a jellemző fajok, amelyek itt-ott még az andezitre is képesek átterjedni. A Rhytidium előfordulása nem a dolomittal, hanem a klímával függ össze. Az északi fekvésben, vagy szurdokszer û mikroklímában levő dolomitsziklák ezzel szemben hidegidőszaki reliktumokat őriztek meg, mint amilyen a Leiocolea Mülleri, Scapania aspera, S. aequiloba, S. calcicola, Plagiobryum Zierii, Bartramia Oederi, Myurella julacea, Hypnum Vaucheri, melyek különösen a virágos reliktumok (Primula auricula, Festuca amethystina) termőhelyén, vagy annak közelében! bukannak fel, s mint nálunk legtöbbször, találkozunk a délies Cololejeunea calcarea, Trichostomum mutabile fajokkal. A reliktumr-természetű mohafajok közül a Magyar Középhegységben s így a Bakonyban és környékén, szigorúan dolomithoz van kötve a Myurella julacea (kukacmoha). Hasonló a Hypnum Vaucheri; ez azonban már a Bükk-hegységi Bélkőn mészkősziklákon jelenik meg, az Északi Kárpátokban pedig mindkettő mind mészkövön, mind dolomiton él, bár mindkettő itt is dolomiton ereszkedik a legmélyebbre. Dr. Boros Ádám ós Vajda László 2S5