A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)

Csaba Imre: A Tanácsköztársaság veszprémi kormánybiztosa

A Tanácsköztársaság veszprémi kormánybiztosa Több mint négy éve már, hogy a „Tanácsiköztár­saság Veszprém megyében" című munkám megje­lent.! Rengeteg levelet kaptam akkor, a megjelenés után: egyetértőt isi, meg kiigazítót is. Az akkori idők szemtanúi, akik közül sokakat sajnos nem volt mó­dom a könyv megjelenése előtt megkérdezni, szá­mos érdekes körülményre hívták fel annak idején a figyelmemet. Közülük jónéhányan még mindig vitatkoznak a könyv Lusztig Arnold szerepével kap­csolatos néhány megállapításával. Illetve már nem is azzal, hanem abból kiindulva, inkább egymással. A vita lényegében Lusztig Arnold, a Tanácsköz­társaság Veszprém megyei kormánybiztosa maga­tartásának megítélése körül zajlik és immár nem­zetközi méreteket ölt, hiszen Csehszlovákiából, Ro­mániából kaptam még a közelmúltban is erre vo­natkozó leveleket. 2 Olyant is, ami Lusztig magatar­tását védi, olyant is, ami elítéli. A vita élő volta bátorít, hogy ebben az ügyben — most már a vitázok véleményét is tekintetbe véve — még egyszer állást foglaljak, a könyvben leírtaknál valamivel részletesebben, hiszen ott mindössze néhány mondatba kellett sűrítenem a magam véleményét. Vitáról szó sem lehetett: nem volt még kivel vitáznom;. A leveleki írói velem vitáznak és ez nyilvánvaló, hiszen valójában én rögzítettem a tényeket és ha akármilyen röviden is, de állást foglaltam, legalább is egyes kérdésekben Lusztig magatartását illetően. Lényegében azok a levélírók állnak szemben egy­mással, akik Lusztig Arnold tevékenységét, maga­tartását teljes egészében helyeslik, azokkal, akik tevékenységét és magatartását; szinte fejtegetés nél­kül elvetik. Nem tartomi jogosultnak magamat a vita eldön­tésére, sem lezárására. De mert a vitához néhány megánapításom adta az alapot, újra véleményt kell mondanom. A véleményem, hogy egyik túlzónak sincs igaza. Volt Lusztig Arnold tevékenységében hasznos is., káros is. De hogy az olvasó is állást fog­lalhasson, közölni kell a tényeket. A Veszprém megyei direktórium 1919 március 23-án vette át a hatalmat és még aznap este nyil­vánosságra hozta első felhívását. Budapesten akkor már egyesült a két munkáspárt, de ez a felhívás továbbra is következetesen a szociáldemokrata párt nevében beszélt. Ennek egyszerű és világos oka az, hogy Veszprémben nem volt kommunista párt, nem volt a szociáldemokrata pártnak mivel, kivel egye­sülni. Így hát megmaradtak a párt vezetői és meg­maradt a szociáldemokrata párt politikája is. Mint­hogy Veszprém a megyeszékhely, ez a politika ki­sugárzott az egész megyére. Kivéve Pápát, ahol megtörtént az egyesülés, és létrejött a Magyaror­szági Szocialista Párt helyi szervezete. Ott lényeges változás történt a közigazgatásban is. Veszprémben viszont, a megyeszékhelyen, a harcos felhívás elle­nére, nem változott olyan gyorsan, mint ahogyan lehetett és kellett volna. Megalakult ugyan a Veszp­rém megyei Munkási-Katona -és Földmunkás sze­gények Tanácsa, de a régi megyei vezetők továbbra is a helyükön maradtak. Hivatalában maradt dr. Bibó Károly alispán, dr. Török Gyula megyei rend­őrfőkapitány, dr. Komjáthy László, Veszprém pol­gármestere is. Helyén maradt a megyei vezető­ügyész, és még sok, ellenforradalmi tevékenységé­ről közismert vezető. A direktórium vezetői nem voltak velük szemben elég határozottak, nem, tud­ták, részben nem isi akarták teljesen felszámolni a régi rendet, eltávolítani a régi rend vezetőit. Ezen most már utólag nem, is lehet csodálkozni, hiszen mint később kiderült, a háromtagú direktórium egyik tagja, Beöthy József áruló volt, Jankovits La­jos pedig a direktórium — később nagyon erőskezű, bátor, az igaz ügyért még a, földművelésügyi kor­mánybiztossal is harcba szálló vezetője — akkor még, a Tanácsköztársaság első napjaiban, bizonyta­lankodó — mondjuk ki kereken:: — megalkuvó vezető. Nem lehet ezen csodálkozni, hiszen nem sok­kal korábban a Köztársasági Polgári Párt veszp­rémi alakuló ülésén meglehetősen ellentmondásos felszólalásában még úgy akarta a polgárok támoga­tását biztosítani a szociáldemokrata párt számára, hogy a kommunisták ellen indított harcot. Nagy vonásokban ez volt a politikai helyzet Veszprémben a Tanácsköztársaság kikiáltásakor. Lehet-e csodálkozni, ha ai kormányzó tanács nyug­talankodott Veszprém, illetve egész Veszprém me­gye miatt? A veszprémi kommunisták jelentései alapján hamarosan arra a megállapításra jutottak, 271

Next

/
Thumbnails
Contents