A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)

Vörös Károly: Francsics Károly veszprémi borbélymester pályafutása

raszttól 13 forintért egy faprést vásárol. A szőlőmunkák idején kezdetben aránylag nagyszámú munkást foglalkoztat пещ kis bérért; 1861-ben például kapás napszámként 60 krajcárt, egy pint bort, valamint reggelire pálinkát ad munkásainak, —- de emellett metszőket, s kötözőket; is alkalmaz, a telek végén pedig megforgattatja a földet. 1862-ben 50 forintért húsz szekér trágyát is hordat a szőlőbe Vörösberényből, 1863 aszályos nyarán pedig hordóval hordatja a vizet a tőkék alá: hordónként 30 krajcárért. Igíaz, szüreti eredményei is javulnak: 1861ben 10. 1862-ben 15 akó mustja lett, az aszályos 1863-as év pedig jó terméssel örvendezteti meg: 10 akó fehér és harmadfél akó vörös bora termett: „de milyen bor!" — jegyzi fel vidáman naplójába. Egy 1862-ből származó bejegyzés szerint borkészlete 5 akó vörös, 7 akó fehér fejtett bor, 4 akó „munkásbor" (nyilván a szőlőmunkások fizetésére). 2 akó „pompás vörös ürmös", 1 akó óbor és fél akó hulladék. 1863-ban úgy érzi, hogy a szőlő kezdi kifizetni magát: 1864-ben mindenesetre elégedetten állapítja meg, hogy neki van a legrendezettebb szőlője egész Almádiban. Ám, közben hol homályosan, hol világosan él benne a bizonytalanság: meddig tudja ezeket a nem csekély költséggel, járó munkákat jövedelméből finanszírozni? 8. Mert — az előzőkben már ismertetett okok folya> szőlő lesz jóformán egyetlen célja minden beruházásának, iparának minden jövedelmét s a sűrűsödő kölcsönpénzeket mind ez emészti fel. Ezenkívül csak felesége egyik unokaöccsének, a jóeszű Földes Miskának a pápai kollégiumban az ő költségére való taníttatásárai költenek. 1860 végén még éppen, hogy kiegyenlítik a ház vételárának utolsó részleteit, ám a házon fekvő s Halastól átvállalt 2000 forint bankadósság, törlesztésére többé már nem is gondolhat nak. S ha ennek egy negyedévi 31 forintnyi kamatait az első években még pontosan, nagyobb megerőltetés nélkül, sőt határidő előtt fizetik is. — később már az újabb tartozások kamataival növekedve ez is egyre súlyosabbnak érzett teherként fog nehezedni amúgyis nehezedő életükre. Mert — az előzőkben már ismertetett okok fol\tán — meglepő hirtelenséggel és sebességgel csökkenni kezd az iparból származó jövedelem. „Meg nem foghatom, máért csökkenik jövedelmem holdnapról-holdnapra?" — kérdi nyugtalankodva 1860 szeptemberében. A naplókból — amelyeknek lapjain ez a kérdés csakhamar központi témává válik — elég jól megfigyelhetjük a folyamatot. 1859-hez képest 1860-ban jövedelme még csak 100 ezüst forinttal, ám 1860-hoz mérve 1861. évi jövedelme már további 129 forinttal csökken. 1863-ra havi átlag jövedelme a korábbi 120—130 forintnak már nem. is egészen a felére, 50—60 forintra zsugorodik, és ugyanez marad a helyzet 1864-ben is. A segédek napközben dologtalanul szivaroznak a műhelyben, máskor részegen botrányos jeleneteket rendeznek: mindez nem kis mértékben kényszerű munkátlanságuk következménye. De a hanyatlást igazán riasztónak a távolabbi időszak összehasonlítása mutatja: műhelyének bevétele (az előfizetőket tehát nem számítva — mint ahogy valószínűleg az előzőkben közölt adatok is csak a műhely jövedelmeire vonatkoznak) az 1859-ben volt 1282- forinttal szemben 1866-ban már csupán 472, 1866-ban nem egy napon egyetlen fillér bevétele sincs, az év vége felé pedig — alig néhány héttel a königrätzi csata, a Monarchia újabb lesújtó háborús veresége után, kiadásai rendszeresen és sokszorosan felülmúlják napi bevételét, Hiszen az októberi 30 forint összbevétellel szemben ekkor már kétszerannyi kiadás áll; novemberben 60, sőt 6 krajcáros napok is előfordulnak jóllehet napi kiadásai állandóan 2 forint körül mozognak. S ráadásul éppen ezekben az években, mikor legjobban rászorulna, rossz termésű, évek teszi le tönkre a szőlő már úgy ahogy fellendülésnek induló jövedelmezőségét is. 1865-ről nincs termésadatunk, de 1866-ban csak 5 csöbör, s 1867-ben is csupán 6 és fél akó a termés. Ez 1868-ban 10 akóra fog felmenni ugyan, de a bor ára sem több ekkor akónként mintegy 7 forintnál. 1869-ben 14 akó mustot szüretei, 1870-ben a lecsökkent üzleti jövedelem mellett szükségképpen egyre jobban elhanyagolódó szőlő már csak 1 akó mustot hoz. Nyilvánvalóvá téve Francsics a szőlőre alapított reményeinek, s összjövedelme csökkenésével együtt korábbi szerény jómódjának, teljes összeomlását is. A rossz termésű éveken és a vesztett háborúkon kívül mindebben kétségtelenül része van a növekvő konkurrenciának is. Veszprémben ezekben az években már öt borbély verseng a közönség kegyeiért, míg az ő jórészt még Halastól átvett régi előfizetői, az üzlet legszilárdabbnak tartott támaszai, lassan halni kezdenek, vagy elhurcolkodnak Veszprémből. Előfizetőitől származó bevétele 1869 elején már csak 300 forint, mely arra sem elég, hogy kisebb adósságainak csak egy részét is fedezze. S amellett ezek az évek Veszprém számára is a hanyatlás kezdetét hozzák: a Balaton déli partján kiépült vasútvonal maga köré tömöríti a vidék kereskedelmét és Veszprém piacterén csakhamar igen megcsökken a vásárra érkező falusiak, vagy kereskedők szekereinek sora. Ami persze együttjár az árak emelkedésével is, mint ahogy 1868-ban segédje már csak havi 8 forint bér mellett, a korábbihoz viszonyítva tehát 1 forint 264