A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)

Vörös Károly: Francsics Károly veszprémi borbélymester pályafutása

emelés esetén, hajlandó továbbra is megmaradni nála. 9. S honnan lehet mégis, ilyen körülmények között is fedezni a nagy háztartás szükségleteit, a növekvő adókat, a város kezdődő fejlesztésével együtt járó rendkívüli közterheket, s a szőlőnek legalább elemi szinten való fenntartását? Először a nehezen megtakarított pénz indul útra a takarék páncélszekrényeiből, s azután a kölcsönkérések egyre növekvő sora következik. 1862-ben 270 forintnyi tartozását rákebelezik a házra, szeptemberben felesége már az addig még tartogatott aranyakat is kezdi felváltani; 1864-ben 200 forint adósságát mondják fel, 1865-ben és 1866-ban a Segélyegylettől 100—100 forint kölcsönt, s ez utóbbi évben még további (de már csak 8 százalékra megkapott) 50 forintot is kér. 1868-ban a Segélyegylet már nem ad neki hitelt s régi barátai is kitérnek a hitelezés elől. Tartozásának kamatai a bankban a hét év alatt 162 forintra nőnek, s 1868ban, mikor egész évi adója 32 forint, 111, 1870-ben pedig már 161 forint adóhátraléka is van. 1869-ben ezt is rákebelezik a házra, 1870-ben pedig foglalnak; mindezt aközben, hogy a tapasztalatlan külvilág még tekintélyes, jómódú embernek hiszi. Anyagi helyzetének romlása persze először életszínvonalán válik érezhetővé. Legjobban s leghamarabb ruházatuk mutatja hanyatlásukat; az 1860-tól kezdődő tíz év alatt már szintet semmit sem vásárolnak, 1866-ban már restell kimenni az utcára feleségének rendesebben felöltözött unokahugával. Hiszen feleségének már egy kendőt sem tud vásárolni. 1866-ban kilép a Casinóból is, mert a tagdíjat sem képes megfizetni. S lassanként elfogy a mindig jól felszerelt kamrából a liszt és kis tételben, jórészt hitelre vásárolják (nemegyszer megalázó herce-hurcák után), — amennyiben egyáltalán a vásárlást a napi bevétel; még megengedi. 1861-ben még 480 font összsúlyú három disznót vágtak, — egy évtized múlva már csak egy napi zsír van a bödönben. Há zuk omlani kezd, s hiába építtet csatornát a város, a ház háta mögötti utcáiban, Francsicsnak már arra sincs pénze, hogy háza árnyékszékét ebbe a csatornába bekösse. Amit legtovább tartanak még, az a viszonylag bőséges táplálkozás. A szinte óránkénti részletekben befolyó csekély jövedelem legnagyobb része sokáig, mai szemünkkel nézve igen bőséges ebédekre és vacsorákra megy el: e szempontból csak a 60-as évek végén tapasztalunk erősebb hanyatlást. Felesége konyhapénzének csökkenése ezt is jól érzékel-' téti: 1859-ben még havi 32 forintot ad e célra, 1860 végén már csak 21-et, 1863-ban már csak 16-ot, és 1866 végének különösen kedvezőtlen hónapjaiban már csak 5 forint körüli összegeket, amit napról napra egészít ki a műhely apránként befolyó jövedelméből (egy borotválás 10 krajcár lévén). 10. Az ipar hanyatlása, balul kiütött szőlővétele, növekvő adósságai, házi körülményeinek fokozatos romlása: mindez természetszerűleg igen jellegzetesen változtatja meg végül Francsics egész gondolkodásmódját, a környező világhoz való viszonyát is. Természetének a bevezetésben már említett nehéz és szerencsétlen vonásai újból előbukkannak. Se gédjei, inasai, szolgálói mind megszöknek tőlük: „még egy segédünk, szolgálólányunk sem ment el tőlünk illendően s becsületben" — panaszkodik. 1864-ben már neki magának is feltűnik a ház komor hallgatagsága, melyben sem nevetés, sem énekszó nem hallatszik soha. Ezzel párhuzamosan igen jellemző módon figyelhető meg a naplóiban ábrázolt világ rohamos beszűkülése is. Az élénk közéleti érdeklődós, a haza gondjai feletti aggodalom, a mindennapi élet számtalan apró, de jellemzői jelenségének jószemú, gondos regisztrálása, mely naplóit a 60-as évek közepéig jellemzi, később egyre jobban eltűnik. A kiegyezés vagy éppen a koronázás híre már csak epés megjegyzéseket vált ki belőle, — de hogy vagyoni romlásával együtt bizonyos radikalizálódás is végbemegy benne, — illetve, hogy a 48 eszméihez va^ó, s korábbi naplóiban sokszor kifejtett ragaszkodás nem veszett ki belőle — azt jellemzően mutatja, hogy minden, néha csináltnak is tűnő közömbössége ellenére is, 1870-ben Madarász lapját, a Nép Zászlaját fizeti elő, s részt vesz a Kossuth leveleinek közlése miatt bebörtönzött Böszörményi László szerkesztő javára rendezett országos gyűjtésben is. Ami nem. gátolja meg — sőt ugyanakkor talán még alá is támasztja — itt-ott jelentkező, s megfigyelhető antiszemitizmusát: kilépésében a Polgári Casinóból (mely 1861-ben még egyhangúlag foglalt állást a zsidó tagok felvétele ellen) úgy látszik a helybeli, számira és gazdasági jelentőségre nézve egyaránt növekvő zsidóságnak a Casinó tagjai közé való bevétele is szerepet játszhatott. 11. így válik egyre jobban magábafordulóvá, saját magát emésztő, szerencsétlen öreg emberré. Hajnali háromkor ébred, kis kamrájába siet, hol egyre inkább már csak a nyomorult sorsa feletti panaszaival írja] tele naplójának oldalait (bár 1869-ben néhány napig még papíros vásárlásra sincs pénze). Viszonylagos, nyugalmat már csak az jelent számára, ha az embereket elkerülendő, kimehet egyre jobban elvaduló szőlőjébe. Munkája már пет, nagyon van ott: csak zöldséget ültet, pár szem diót vagy spanyol meggyet szed le, megnézi az

1 egyre kevésbé s egyre 265