A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)

Molnár László: A Herendi Porcelángyár a reformkorban

259. kép. Transparens lap Herendről, az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében, 1842. Abb. 259. Transparens von Herend, im Kunsgewerbemuseum Budapest, 1842 jegyekkel kapcsolatban az alábbiak bizonyítására is szolgál. Fischer Móric magatartására és gyárával, illetve gyártmányaival való politizálásra, de a korai reformkori állapotokra is jellemző a gyár jegyének problémája. Magyarországon, de az osztrák birodalom többi országaiban is rendeletileg szabályozták a kerámiai és porcelán tárgyak jegyeit. A hazai manufaktúrák és gyárak a helység nevével, vagy kezdőbetűjével jelölték az edényeket. Előfordulnak ezek mellett korongos és model-jegyek is. A kiváltsággal rendelkezők mind a gyár címében, mind az edényeken a birodalom címerét, vagy annak valamely módosítását, esetleg részletét használták.30 A regéci és a herendi gyárak, hasonlóan a bécsihez, évszámot is használtak jegyzésül, elhagyva az ezres jelet, három számmal és a helység nevével jelölték gyártmányaikat. Mikor Fischer kiváltságlevele Veszprém vármegyéhez megérkezik, a megye közgyűlése nem kis büszkeséggel ragadja meg az alkalmat és hazafiságtól felbuzdulva, az alábbi határozatot hozza. — „Fischer Móric kiváltság levelén a Cs. kir. sas címert oly értelembe veszi e megye, hogy annak közepén Magyarország címere leend, s ilyesek jövendőre, hogy adassanak ki az országgyűlésen leendő sürgetésre feljegyeztetik."3i Fischer azonban ezek után is megmarad névbetűinek, Herendnek és a gyártási év számának használatánál. Ebbéli magatartásának okát nem ismerjük, csak következtetni tudunk arra, hogy a lényegében Cs. kir. privilégiummal működő gyár minden kedvezményt élvezett, de a közönség irányában jegyeiben semlegességet mutatott. Az sincs kizárva, hogy ezzel a magatartásával az Iparegyesülethez, vagy éppen annak irányítójához, Kossuthoz akart közeledni és magára ilyen módon is a figyelmet felhívni. Ez utóbbi feltevésünket látszik igazolni az a fordulat, ami a szabadságharc után következik be a gyár készítményeinek jegyekkel való ellátásában. A nyers porcelánba benyomott „Herend" jegy mellett megjelennek a máz felett kézzel rajzolt kobaltkék koronás magyar címerek, évszámmal vagy anélkül, a legkülönbözőbb változatokban. Itt ismételten két feltevés adódik, először a megváltozott gazdasági viszonyok késztethették erre az elhatározásra, hogy a bécsi jegyhez hasonlóan kékszínű címeres jegyet alkalmazzon. Az is lehetséges, hogy hazafias buzgóságát mutatta ezzel a szabadságharc utáni években és azután pedig mari a hagyomány késztette a bevezetett, ismert és keresett márka, — a címeres koronás jegy — használatára. Végső következtetésként mind a szabadságharc előtt, mind az után elsősorban üzleti érdekek vezették az egész gyár működcsét illetően, aminek szerves része a jegyek különböző formáinak használata is. Fischer igazi tőkés vállalkozóhoz méltóan él a lehetőségekkel és használja ki azokat gyára és sajátmaga hírnevének megalapozása érdekében. 1839-ben még Pápán pereskedik és egyezkedik a Winter örökösökkel. Közben kölcsönöket folyósít a Herenden működő Stinglnek. — 1840-ben megvásárolja a herendi gyárat és további kölcsönökkel biztosítja jogait. 1841-ben Cs. kir. kiváltságért folyamodik, amit igen rövid idő alatt el is nyer és 1842-ben már részt vesz az első iparmukiállításon, majd a következő esztendőben a másodikon — ahol egyedül képviseli az egész hazai kerámia- és porcelánipart. A szabadságharcig terjedő időszak esztendői nem 2il