A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)

Molnár László: A Herendi Porcelángyár a reformkorban

szűkölködnek szerencsés vállalkozásokban és kisebb-nagyobb kudarcokban. — A kapitalizmus kezdeti korának gyors tempója, a felemelkedés lehetősége, sikerek elérése, vagy a bukás klasszikus példája Fischer működésének. A reformkor nem szegény az ilyen eseményekben, bár a hazai kapitalizmus provinciális jellegű volt, az általános törvényszerűségek itt is érvényre jutottak. A porcelángyártás fokozottabb ütemű megindításánál Fischer először Bécs felé tekintett. Nemcsak azért, mert a bécsi gyár termékei széles körben ismertek voltak a| XIX. század elejétől kezdve — a kedvező behozatali lehetőségek következtében, — hanem azért is, mert ez a gyár alig párszáz kilométerre volt Herendtől és közelsége több gyártási probléma megoldását tette lehetővé (255. kép). Az egyszerű bécsi empír forma és sajátos díszítésű készlet volt az első sorozat, melynek formaazonosságot mutató darabjai azonos jegyekkel és azonos esztendőben — 1840 — készültek.32 Formájuk eredeti előképe a múzeumok gyűjteményében gyakran előforduló hengeres test, szögletes vonalú füllel és jellegzetes mázalatti kobaltkék „Ranftl Muster" vonalas pontos díszítéssel (257. kép). — A későbüi 238 260. kép. Transparens lap Herendiről, az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében, 1843. Abb. 260. Transparens von Herend, im Kunstgewerbemuseum Budapest, 1843. esztendőkben nem találkozunk a gyár termékei között ezekkel az egyszerű, vagy hozzájuk hasonló f ormiakkal.

33 Herenden a díszesebb és munkaigényesebb porcelángyártást kellett megvalósítani ahhoz, hogy megfelelő érdeklődés és igény nyilvánuljon meg a gyár termékei irányában elsősorban a bécsi és cseh gyárak készítményeivel szemben is. — Fischer kis gyárában nem rendelkezett olyan tőkével, hogy ott nagyobb sorozatok és raktárra való termelés alakuljon ki.34 Számára a különlegesebb darabok gyártásának megoldása volt szükséges. Próbálkozásai továbbra is a közelebbi gyárak formáinak átvételére való törekvésekről tanúskodnak. Elsősorban a mintákban mutatkozik meg ez az irányzat és az első eredmények is ezen a területen születnek és láthatók az 1842-es első Iparműkiállításon. — Kossuth e kiállításról készített jelentésében a bécsi porcelánnal hasonlította össze a herendi porcelánokat, amelyek ugyan még annak színvonalát nem érték el. — Valószínűleg más gyárak formái alapján készülhettek azok az illusztris készletrészek, amelyek a hercegprímásnál voltak használatban. A jelentés ezzel kapcsolatos fejtegetése igen figyelemre méltó meg jegyzéseket tartalmaz a hazai műipar és az iparművészet fejlődésének állapotára. Hogy teljesen általános érvényű megállapításait miért éppen a kerámiagyártással foglalkozó értékelő rész előtt mondja el, és éppen a Fischer-féle porcelánokkal kapcsolatban, arra csak azt a magyarázatot találjuk, hogy az egész kiállítás, de a korabeli per legkülönfélébb ágazatai között a valóban tőkés jellegű és tőkés vállalkozás a herendi gyár volt. A kiállításon bemutatott edények leírása nyomán sincs tudomásunk arról, hogy azok közül valamelyik is előfordulna gyűjteményeinkben, így meg kell elégednünk a leírásokkal. Kutatásaim során ez ideig egyetlen porcelán tárgy vált ismeretessé, amely az első iparműkiállításon is szerepelt és a Kossuth jelentésében leírtakkal, valamint a kiállítás évével a készítés időpontja megegyező. „Végre pedig — írja — szintúgy igen nehéz készítésű transparent porcelánból gyertyafényernyők, közöttük a hercegprímás jól talált arcképével valának a Herendi porcelángyár műpéldányaiul kiállítva."

35 —