A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)

Molnár László: A Herendi Porcelángyár a reformkorban

fentebb említett kanna további elemzése nem szükséges, mert az formában azonos az elsővel. Egyetlen kérdés vár még tisztázásra, a készítés időpontja, tekintve, hogy a jegyek között erre hiteltérdemlően utaló évszám nincsen. Ha elfogadjuk, hogy Mayer 1839 augusztus előtt már Herenden van, akkor a tárgy korábban készült. Későbbi előállítása — 1840 — nemi valószínű, mert akkor már Fischer Móric a Herend jegy mellett név betűt is használ: magyar „F M", vagy a német „M F" formában. Ha azonban feltételezzük, hogy már előbb is kapcsolatban volt Stingl-vel, akkor a tárgy készítésének időpontja közeiebb áll az első kanna készítésének időpontjához. A két kanna anyagának minősége és feltűnő hasonlósága — csak nagyság különbség van közöttük — ez utóbbi feltevést látszik igazolni. A veszprémi és a herendi múzeumokban levő fenti két kannát tekintjük ezek szerint az első porcelán emlékeknek a Stingl Vince áital alapított Herend Kőedény- és Porcelángyár termékei közül. Fischer Móric megjelenésével — 1840 június 28258. kép. Herendi cukortartó a Herendi Porcelángyár gyűjteményéből, 1844. Abb. 258. Zuckerdose von Herend, in der Sammlung der Porzellanfabrik Herend, 1844. aval — lezárul a Herendi Porcelángyár történetének eiső szakasza. Az új szakasz kezdetét a herendi „fundus" Fischer által történt megvásárlása jelenti. Az ingatlan megszerzése viszonylag a hivatalos formák betartásával történt, melyről a fennmaradt adásvételi szerződés tanúskodik.27 Nem ilyen egyszerűen történhetett a gyár tulajdonosával, Stingl Vincével és Mayer Jánossal való megegyezés. A gyár megszerzésére való törekvéseket a sorozatos kölcsönök jelzik, amiket Fischer folyósított. Ez a módszer már bevált Pápán, de túlságosan válogatás^ nélküli eszközökkel történt, ami erkölcsileg nem volt kedvező Fischerre. Herenden, már tapintatosabban járt el, legalábbis annyiban, hogy a gyár valóságos tulajdonosaival pereskedésre nem került sor. A kölcsönöket, amelyeket Stingl felvett a gyár fejlesztésére és üzemeltetésére, végeredményben Fischer részéről előlegezett tőkebefektetésnek tekintjük, amelynek során nemcsak a fundusnak, hanem lassan a gyárnak is valóságos tulajdonosává vált. Stingl és Mayer Herendről való eltávozásának pontos ideje és körülményei további kutatásra várnak. Azonban a „Herend" jeggyel ellátott porcelánedények sok mindent elárulnak a gyárban folyó munkáról és a belső viszonyokról ezekben az években.28 A Fischer Móric megjelenésével kezdődő új korszakot elsősorban a nagyobb tőke jelentette és az a törekvése, hogy a Stingl által elért eredményeket a porcelángyártás terén tovább fejlesztéssé (258. és 261. kép)- Rövid idő alatt nagyobb összegeket ruházott be a gyárba, annak érdekében, hogy a kiváltság kérésekor igazolni tudja vagyoni helyzetét.29 Ugyanebből az időből való megyei jelentés is ezt bizonyítja : „Van Herenden... a Városlődre vezető postaúton Fischer Móricz Tata Városi izraelita a ki is tehetős állapotban lévén a gyárat is jó állapotban tartja, s napról-napra annak tökéletesítésére igyekszik, mint hogy a nevezett Bécsi porcelánt majd elérő igen jó belső minőségű porcelán edény találtatik. A tányérokon s egyéb edényeken semmi más jegyzék, mint Herend és az esztendő száma vagyon." A jelentés 1842 februárjában kelt, abban az időben, amikor még a kiváltságot nem kapta kézhez.. Ezen hivatalos, a Helytartó Tanácshoz! küldött jelentés a 236