A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)

Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhpecsétnyomók

kai tartottak fenn közös céhszervezetet. A pékek szakmájával való rokonságuk nyilvánvaló, az ácsokkal való kapcsolatuk pedig onnan származik, hogy a molnár mesterség eredetileg nemcsak magát az őrlést és főképp nemcsak a gabonaőrlést jelentette, hanem a malomépítést is, elsősorban az azzal járó ácsmunkákat (molnár fejsze, faragómolnár), sőt bizonyos kővágó munkát is, a malomkő időnkénti újravágását (malomcsákány). A malom elnevezés sem jelentett kizárólag gabonaőrlő berendezést, hanem malomnak hívtak minden olyan szerkezetet, amelynek kerekeit akár vízi, akár állati erő hajtotta.

18 > A nagymultú és népes veszprémi molnárcéh magyar köriratú rézpecsétjén a pajzs négy mezejében malomkő és malomkerék mellett egymással keresztbe fektetett ácsszekerce és ácskötőfejsze, illetve ácsderékszög és körző látható (182. kép). Mivel a molnároknak a mezőgazdasági lakosság igényeit kellett kielégíteniük, nagyrészük nem a városokban, hanem szétszórva a falvakban telepedett meg és ezért gyakori a molnárcéhek között a megyei szervezkedés. Jó példa erre a Veszprém megyei molnárok 1708. évi pecsétnyomója, amely a „SIG (illum) MOLITOR (um) IN COMITATU VESPR (em)" köriratot viseli. Középen a molnárcéhek általánosságban használt jelvénye: a malomkerék (fogaskerék), fölötte az ú. n. malomvas (Mühl183. kép. Veszprém megyei molnárcéh pecsétnyomója 1708-ból Abb. 183. Petschaft der Müherzunft von Komitat Veszprém aus dem J. 1708. 182. kép. A veszprémi molnárcéh pecsétnyomója (XVIII. sz. vége?) Abb. 182. Petschaft der Müllerzunft von Veszprém (Ende des XVIII. Jhs?) eisen, Obereisen,

19 malomorsó, malomkőguzsaly) (183. kép). Pontosan ugyanilyen a veszprémi „külső" molnárcéh 1836. évi ovális pecsétje, az előzőnek pontos megújítása (184. kép). A veszprémi mészárosoknak 4 magyar köriratú pecsétjét ismerjük. Az első valószínűleg még э XVII. századból származik, a másik 3 az 1781-cs évszámot viseli. A mészáros mesterséghez kezdetben valamennyi húsállat levágása hozzátartozott. Magyarországon azonban a mészáros szó főleg a szarvasmarhák levágásával foglalkozó mesterséget jelentette, a kisebb húsállatok, így elsősorban a ser tések levágását még a városlakók is maguk végezhették, mert csak a XIX. századi elején alakul ki a sertésvágók mestersége a hentesipar, melynek még latin neve is (penesticus: házból kikerülő, háztáji) arra utal, hogy otthon végzett falusi tevékenységből vált külön mesterséggé.20 A mészáros mesterség legrégibb, ősi jelvénye a szembe néző ökörfej. Ez látható a „WESZPREMI MÉSZÁROS KOMPÁNIA" 1781. évi rézpecsétjén (185. kép). A másik régi középkori, vallásos, szimbolikus mészáros jelvény, a Krisztust jelképező húsvéti bárány, az Isten báránya jelenik meg a céh XVII. századi egyszerű rézpecsétjén a keresztes zászlóval (186. kép). A kettő kombinációját mutat.ia 188