A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)

Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhpecsétnyomók

184. kép. A veszprémi külső molnárcéh pecsétnyomója 1836-ból Abb. 184. Petschaft der äusseren Müllerzunft von Veszprém aus dem J. 1836. egy másik nagyobb pecsétjük ugyancsak 1781-ből, amelyen kerektalpú címerpajzsban szembe néző ökörfej szerepel, a pajzs fölött pedig al húsvéti bárány 187. kép). A harmadik mészáros jelvényt, a keresztbe rakott mészáros taglót és tárj ázó bárdot is magában foglalja a negyedik, rézlappal ellátott legnagyobb vaspecsétnyomójuk (188. kép). 2. Bőripar. A bőripar két legősibb formája a varga és szűcs mesterség. Mindkettő egyesíti mind a bőrkikészítés, mind pedig a bőrfeldolgozás műveleteit, de míg a varga a lábbelikhez, való sima bőröket készítette ki és egyszerű lábbeliket varrt, addig a szűcs a felső ruházkodásra szolgáló szőrrel borított bőröket tartósította és ezekből varrt ruházati cikkeket. A varga tehát eredetileg timár és lábbelikészítő volt egy személyben.21 Később a varga mesterség kettéválik, a cserzovargákra, akik már csak a bőr kikészítésével foglalkoznak és a sarus vargákra, akik a lábbeliket varrják. Az előbbieket nevezik később timároknak, az utóbbiakból alakul ki a magyar vargák és német vargák iparága, más néven a csizmadiák és a cipészek szakmája. A tímárok szakmája is tagolódik. A marhabőrök cserzésével az u. n. vöröstimárok (Rothgerber) foglal kozmák, míg a bárány és kecskebőr kikészítésével a fehértimárok (Weissgerber) és ennek egyik speciális magyar változata az u. n. tobakipar. Egész külön iparágként jelentkezik a szíjgyártók és nyergesek szakmája, akik rendszerint közös céhszervezetben működnek a csiszárokkal és a hadi felszerelések előállítóival, az íj-, pajzs- és kopjagyártókkal, vagy a sarkantyút, zablát és kengyelt készítő lakatosokkal. A Veszprém megyei bőripari céhpecsétek különösen szemléletesen és érdekesen mutatják be a magyarországi bőripar szervezetét, tagolódását és fejlődését a XVII. századtól a XIX. századig. A legrégibb Veszprém megyei bőripari céhpecsétünk a nagyvázsonyi vargák (sutores) XVII. századbeli latin köriratú pecsétnyomója. Ezen középen lábbelitalp, jobbra a bőr kiszabásához használt bárdszerű kés, az u. n. bicskia,22 balról sarló alakú fanyelű görbekés (timárkés), lent pedig a bőr puhítására, simítására használt, kifejezetten bőrkikészítő, tehát timárszerszám, a karhosszúságú, nyéllel ellátott, kifli alakú vas, az u. n. hónaljmankó.23 A nagyvázsonyi varga céhpecsét tehát még világosan) mutatja az egységes vargamesterséget, ahol a bőrkikészítés és lábbeli készítés egyaránt a mesterséghez tartozott (1*9. kév). A másik varga céhpecsét a veszprémieké. Körirata 1706-os évszámot mutat, de még karéjos díszes keretének 4 kis négyszögletes kiugrásában az 185. kép. A veszprémi mészároscéh pecsétnyomója 1781-ből Abb. 185. Petschaft der Metzgerzunft von Veszprém aus dem J. 1781. 189