A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)

Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhpecsétnyomók

rajzi, ikonográfiái és heraldikai jelentősége nyilvánvaló. Sokszor egy-egy évszámmal ellátott céhpecsét az egyetlen fennmaradt tanújele annak, hogy valamelyik városban már abban az időben fejlett céhszervezet működött. A pecsétek köriratai — különösen a XVI—

XVII. századi magyar köriratú pecséteken — érdekes nyelv- és helyesírástörténeti adatokat szolgáltatnak. A céhpecsétek tanulmányozása talán a technikatörténet vonatkozásában a legjelentősebb. A céhpecséteken ugyanis legtöbbnyire a kézműves mesterség legjellegzetesebb szerszámát, vagy termékét örökítették meg, és mivel a régi kézműipari szerszámokból — különösen a máirég kihalt szakmákban — természetben jóformán alig maradt fenn valami, a pecséteken megjelenített termelőeszközök képei szinte hézagpótlóak, különösen ha figyelembe vesszük, hogy a céhpecsétek szerszám-ábrázolásai szakszerűség szempontjából összehasonlíthatatlanul pontosabbak és megbízhatóbbak, mint az egyéb egykorú ábrázolások. A pecsétek gyakran munkája közben ábrázolták a mestert, ilyenkor a pecsét technikatörténeti jelentőségén túlmenően értékes viselettörténeti — és amenynyiben a falusi emberek háziiparával rokon szakmáról van s'ó — figyelemre méltó néprajzi adalékokkal is szolgál. Több pecsét vésete és kompozíciója — különösen míg a pecsétmetszéssel az, ötvösök foglalkoztak — művészi színvonalú. Jórészükön a céh jelvényei címerpajzsba foglalva jelennek meg és így a közismert nemesi heraldika mellett a polgári heraldika egészen speciális fejezetét jelentik. Végül ikonográfiái szempontból is figyelemre méltóak, mert sok esetben a mesterség védőszentjét ábrázolják a megfelelő attribútum kíséretében, vagy jellegzetes szimbolikus címerállatokat, vagy motívumokat. A középkori Veszprém és Veszprém megye céheiről sem tárgyi emlékeink, sem írásos feljegyzéseink nem maradtak fenn. Egyetlen figyelemreméltó adat, hogy Veszprémben 1489-ben 8 mészárszék működött.8 Ebből hozzávetőlegesen következtethetünk a mezőváros nagyságára és céhes iparának fejlettségére. A XVI. századból is mindössze a lakatoscéhről van adatunk, az is a század végéről,

9 a többi céhre vonatkozó írásos és tárgyi emlékeink márt mind a XVII. századból származnak. A többi Veszprém megyei céhről sincsenek korábbi adataink, kivéve a pápaiakat, amelyek közül több már a XVI. században működött. 1° Veszprém és Veszprém megye középkorvégi (XV. sz. vége) gazdasági virágzásának emlékei szinte nyomtalanul tűntek el a törökkor harcaiban. Csak a XVII. század második felétől köszönt Veszprémre békésebb korszak. így hát érthető, hogy a legrégibb fennmaradt céhpecsétek is a XVII. század derekáról valók, akárcsak Budán, ahol a középkori céhekről szólnak ugyan írásos emlékek, de 1686 előttről egyetlen céhpecsét sem maradt fenn. Ismertetésre 75 céhpecsétnyomó leírása és bemutatása kerül.- Közülük 42 Veszprém városából, 6 darab Palotáról, 4—4 darab Zircről, Nagyvázsonyból és Peremartonból, 3—3 darab Pápáról és Szentgálról, 2—2 darab Deveeserből és Szentkirályszabadjáról, 1—1 pedig Csesznekről, Láziból, Herendről, Városlődről és Szilasbalhásról való. A 3 darab pápai pecsétnyomó elenyészően kevés a város híres, gazdag céhes iparához képest. Ezzel szemben a veszprémi 42 céh pecsét nyomó majdnem hiánytalanul képviseli az összes veszprémi kézműves céhet és mint ilyen ritka, teljes együttes, kiválóan alkalmas nemcsak Veszprém város régi kézműves iparának bemutatására, hanem híven tükrözi az egész magyarországi céhes ipar XVII—

XVIII. és XIX. századi keresztmetszetét is. A céhpecséteket nagy szakmai csoportok (élelmezési ipar, bőripar, vas- és fémipar, textilipar, fa-, építő- és agyagipar, 179. kép. A veszprémi pékcéh pecsétnyomója 1779-ből Abb. 179. Petschaft der Bäckerzunft von Veszprém aus dem Jahr 1779. 186