A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)

Tóth Sándor: A veszprémi székesegyház középkori kőfaragványai (A Bakonyi Múzeum kőtárának ismertetése I.)

127. kép. A palmettás párkánytöredékak kétféle profilja (7. és 9. sz.). Abb. 127. Profile der Palmettengesim«fragmentes (Nr. 7. und 9.). kétségtelenül a főhajó oszlopait hordozta. A 4. sz. alapján a vájat átmérője körülbelül 85 cm-ben határozható meg. Ha az oszloptörzs nem közvetlenül а talapzatból nőtt ki, hanem profilált lábazat közvetítésével kapcsolódott hozzá, ami valószínű, akkor elképzelhető az is, hogy az 5. számú oszloptörzstöredék (átmérője körülbelül 56 cm) a főhajóárkádok egyik tartóoszlopából származik. Ebben az esetben tehát a bazilika belsejében monolit márványoszlopok impozáns soraival kellene számolnunk. Az árkádos oszlopfő viszonylag kisebb méreteivel {nyakátmérő körülbelül 40—42 cm) aligha tartozhatott a főhajóárkádok kiképzéséhez, viszont fedőlapjának mérete (62x62 cm), hozzávéve ehhez a fedőlemez feltételezhető kiugrását, arra vall, hogy ennek ellenére eléggé jelentős vastagságú falat hordozhatott (körülbelül 70—80 cm). Ezt az oszlopfőt tehát a székesegyház valamely árkádos kiképzésű melléképítményének (előcsarnok?) fennmaradt részeként kell értékelnünk. A párkányoknál a motívumok kidolgozásában háromféle típust különböztethetünk meg (8. sz.; 7. és 9. sz.; 10. és 11. sz.), ez azonban még indokolható azzal, hogy töredékeinket több kéz faragta. Lényegesebb eltérést jelent már az, hogy két darabot (7. és 11. sz.) alul kétlépcsős profillal láttak el, ami a többieknél hiányzik. A keresztmetszetek egybevetéséből kiderül, hogy tulajdonképpen nem két különböző profilról van szó, hanem arról, hogy e tagozatokat egyes darabokon kifaragták, másokon pedig nem (127. kép.). Vagy két különböző párkánnyal kell tehát számolnunk, amelyek közül csak az egyiken faragták ki a teljes profilt, vagy pedig fel kell tételeznünk, hogy a templom építésekor a párkány teljes befejezéséig nem jutottak el. A 9. sz. tetején látható csapolólyuk ugyanakkor arra vall, hogy a párkányt nem a falkoronára helyezték, hanem

; még jelentős faltömegek helyezkedtek el fölötte. Ezeknek a sajátosságoknak az alapján faragványaink eredeti elhelyezkedését illetően az a megoldás látszik a legvalószínűbbnek, hogy belső övpárkány tartozékai lehettek, amely a főhajó két oldalfalán húzódott végig. A rendelkezésünkre álló anyag túlságosan korlátozott számú ahhoz, hogy vizsgálatából a székesЮ cru « 1 egyház építészeti kialakítására vonatkozólag teljes képet nyerhessünk, sőt, a legtöbb esetben a meglevő darabok is csak erősen hipotetikus következtetésekre nyújtanak alkalmat. Az itt vázolt kép a jövőben még sok tekintetben módosulhat, különösen akkor, ha az idevágó kutatások nagyobb lendülettel indulnak majd meg. Annyi azonban az elmondottak alapján teljesen bizonyosra vehető, hogy az irodalomban szereplő, már vázolt két felfogás közül a továbbiakban egyik sem tartható fenn teljes egészében: Ádám és Rhé elképzeléséből a két periódus különválasztása, Dercsényiéből pedig a legkorábbi periódus datálása a maradandó.

53 A X—

XI. századi székesegyház nem sokáig állhatott fenn: már a románkorban teljesen újjáépítették, legalábbis a hosszházát. Ezt a második, vörös homokkőből épült templomot találták meg az 1907-es átépítés alkalmával. A lebontott igen jelentős épü125