A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)

Fettich Nándor: Emlékezés Rhé Gyulára (1871–1936)

Emlékezés Rhé Gyulára (1871-1936) Nil mortalibus ardui est. Ez a horatiusi sor jut eszünkbe, amikor Rhé Gyula életéről, egyéniségérő

1 és régészeti jelentőségéről emlékezünk meg. A tiszaeszlári háromgyermekes vasutas-család szülötteként, viharos fiatalság után, gyakorlati pályára, vasutasságra adta fejét, de csakhamar a tudományos kutató-munka terén is otthonosnak érezte magát. Egyetemi végzettség nélkül autodidaktaként megtanulta a régészeti kutatás módszereit és saját tapasztalatai, józan ítéletei alapján csakhamar a maga korának legjobb hírű ásatói közé emelkedett. Jelentős bronzkori, rómaikori és népvándorláskori lelőhelyek felfedezése és módszeres feltárása hirdeti nevét a régészeti tudományos világban, messze hazánk határain túl. 30 éves nehéz és felelősségteljes vasúti szolgálata mellett egyik megalapítója volt a mai veszprémi Bakonyi Múzeumnak és Laczkó Dezső halála után (1932) igazgatója lett annak. (1. kép) Küzdelmekkel és tragédiákkal tele nehéz élete kemény jellemű, haladó szellemű, bohém társaságszerető, ugyanakkor pontos, megbízható vasúti vezető hivatalnok, múzeológiában viszont az alkotó ember lázas munkáját mutatta, amely a közügyek szolgálatában a régészeti érdekek keretein messze túl, az élet minden területét igyekezett felölelni. Rhé Gyula született Tiszaeszláron (Szabolcs m.) 1871 november 9-én. Apja Rhé Antal, vasutas, bánáti német telepes család leszármazottja; anyja Aigner Amália. Alsó- és középfokú iskoláit Budapesten és Körmöcbányán végezte. Kitűnő kezdet után igen rossz tanuló volt. Korán megnyilatkozó művészi hajlamának engedve, a főreáliskolai érettségi előtt szülői hozzájárulás és anyagi támogatás nélkül Münchenbe ment festészetet tanulni. Később Olaszországba vándorolt, mindenütt saját maga tartotta el magát. Oltárképeket festett és főleg sokat nyomorgóit. Négy és fél év alatt egész Olaszországot többszörösen bejárta, E külföldi tartózkodása során a német és olasz nyelvet tökéletesen megtanulta. Hat évi külföldi küzdelmes élet után hazajött, engedett az apai kívánságnak: leérettségizett. Tiszta elégséges érettségije után először a járásbíróságon díjnokoskodott, majd egy kereskedőnél könyvvezetősködött, mindkét helyen rövid ideig. 1895 január 1. kép. Rhé Gyula (1933) Abb. 1. Gyula Rhé (1933)