Életmód és művelődés Veszprém megyében a 16-18. században (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 10. 2000)

S. Lackovits Emőke: A török díszítőművészet hatása az egyházi és a paraszti textíliákra Veszprém megyében

A török-magyar gazdasági és kulturális kapcsolatok nem szakadtak meg, a 18. században is éltek, s a török díszítőstílus ekkor még változatlanul elfogadott volt. Nem zárható ki az sem, hogy kereskedelmi úton még ezidőtájt is kerültek hozzánk hímzett textíliák, amelyek közül liturgikus célra református gyülekezeteknek ugyancsak jutott. Erről vall az az 1715-ben történt ajándékozás, amelyet a sárkeresztesi református egyház protocollumába feljegyeztek. Ez a bejegyzés arról tudósít, hogy a teljes felületet gazdag hímzéssel borított textíliát Hochburg Jánosné adományozta a sárkeresztesi református gyülekezetnek 1715-ben. Az adományozás tényét bejegyző személy a készítést is az ajándékozónak tulajdonította, holott a terítő tökéletesen megegyezik az egyik, 17. századi győri török kendővel (valószínűleg turbántakaró volt), amelyet úrasztali térítőként használtak. Felvetődik a kérdés, hogy ennyire hiteles másolatot sikerült készíteni, vagy a bejegyző ismeretei voltak pontatlanok? Feltevésünk szerint eredeti török munkáról van szó. Palotay Gertrúd ugyan felvetette annak lehetőségét, hogy némely török munkának tartott hímzés valójában magyar készítmény, azaz kitűnően sikerült másolatról van csak szó. Előfordult ugyanis, hogy alig volt lehetséges annak megállapítása, eredeti-e, avagy nálunk készült másolata csupán egy-egy textilis emlék a török hímzések valamelyikének.

12 Ez a dilemma mára sem szűnt meg. Az eredeti, hímzéssel ékített török textíliák mellett nagyszámban találhatók a református liturgikus textilek között ú.n. törökös magyar hímzések, amelyeknek mintakincse gazdagon tartalmaz török motívumokat és ezeknek elrendezésében is megfigyelhető a török hatás. A hímzések mellett a mintásán szőtt török kelmék, a selymek, a brokátok ugyancsak nem elhanyagolható hatással voltak a magyar hímzésekre, a magyar hímzőkultúrára. E török hatásokkal kimerítően Palotay Gertrúd, majd nyomában Gervers-Molnár Veronika foglalkozott. Utóbbi Ipolyi Arnold textilgyűjteményének elemzése során.

1 Jelen dolgozat csupán arra vállalkozik, hogy az elemzéseik nyomán általuk vizsgált anyagot a dunántúli, ill. ezen belül a Veszprém megyei emlékekkel kiegészítse, egybevesse, rámutatva egyes elemeknek a paraszti hímzőkultúrában való meglétére vagy a teljes átalakulására. A hímzett török térítőknek egész felületet beborító díszítményeivel szemben a magyar textíliákon az ékítmények csupán a sarkokban, a szélközepeken és legfeljebb a geometrikus középrészen helyezkednek el. A feliratok pedig a szélközepeken vagy a geometrikus középrészen. Ezeken a textilis emlékeken a sarokminta mindig hangsúlyos, a szélközepeken 70