Életmód és művelődés Veszprém megyében a 16-18. században (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 10. 2000)

Gelléri Gábor: Francia útleírások Magyarországról a hódoltság utolsó szakaszától a Rákóczi-szabadságharcig

gyönyörűséget az utazás során - pusztán csak arra int, hogy ne ez váljon irányítónkká. 9 Gyakran idézik például Pascal véleményét, aki szerint (filozófiája egészét tekintve cseppet sem meglepő módon) az utazás csak „hívság", célja nem más, mint hogy kérkedjünk vele [Pensées, Lafuma 77, az 'Ennui' (Unalom) szócikkben, az 'Orgueil' (Gőg) alcím alatt]. Descartes az Értekezés a módszerről egyik jegyzetében arra utal, hogy a túl sok utazás nyomán az ember idegenné válik saját hazájában. DESCARTES, René, Discours sur la méthode. Garnier, Paris, 1960, 37. Valamivel később La Fontaine tömören bolondnak nevezte azt, aki utazni akar. 10 Útleírásának címe is jellemző a műfajra: Amitiez, amours, amourettes [Barátságok, szerelmek, szerelmecskék.] Amszterdam, 1678. 11 Le Pays pedig nem sokkal később egy nem túl dicső hangvételű ódát írt a Nantes-i Ediktum visszavonásának örömére. 12 Charles Patin szerint - aki egy több elemzésben is már bemutatott francia „főállású" utazó volt a század hetvenes éveiben - „Magyarország lenyűgöző ország: a magvak és gyümölcsök jobban teremnek itt, mint bárhol másutt a Földön." Idézi: BÉRENGER, Jean: Les «Gravamina». PUF, Paris, 1973, 9. A kor másik, angolnak ismert, bár tulajdonképpen skót utazója, Edward Brown (akiről még később szó lesz) hasonló szavakkal él. BROWN, Edward: A brief account of some travels in Hungária, Servia... London, 1673. A könyvet kiadta facsimile változatban a müncheni egyetem fmnugrisztikai szemináriuma 1975-ben. 13 Bár ezt utazónk úgy említi, mint amit - együtt a híres arany- és ezüstbányákkal - nem látott, noha érdekesek. Megadja az okát is, miért nem látta: hölgyéhez fordulva kérdi „milyen örömet lelhettem volna abban, ha odamegyek? Önt nem találtam volna ott, és Ön nélkül számomra nincs semmilyen öröm." 14 A nemrég magyarul is kiadott könyv (magyar címe: Magyarország csodálatos vizeiről) először Bécsben jelent meg 1551-ben. Egy másik lehetséges korabeli forrás az ásványkicsekkel kapcsolatban Georgius Agricola 20 kötetes műve, De re metallica (1556). 15 MONTESQUIEU: Œuvres complètes. Nagel, 1955, П., Premier mémoire sur les mines. [Első értekezés abányákról.] 438-439. 16 Érdekes megjegyezni, hogy a német közvetítéssel a franciába bekerült 'heiduque' a 18. században egyfajta, „magyaros" öltözetű szolgát jelölt Franciaországban. Az ebben a szövegben használt 'Ayduc' alak ritkábban fordul elő. Az, hogy ebben a szövegben ez a magyarosabb alak van jelen, arra utalhat, hogy a két szóval valóban a helyszínen és nem más forrásokban találkozott utazónk. 17 BÉRENGER Comeniust és Brownt idézi erről,Les «Gravamina», 13. 18 Idézi BÉRENGER, Les «Gravamina», 10. 19 A témában feltétlenül meg kell említeni Norbert Elias klasszikus elemzését a feminizálódó udvari társadalomról. ELIAS, Norbert: The Court Society. Blackwell, 1983,194. 20 A British Museumban található kötetet {Relation des voiages faits en Allemagne, Hongrie et Italie dans les années 1664-1665, Paris, 1665) hadtörténeti kommentárokkal ismertette KROPF Lajos: Franczia adatok az 1664. évi szentgotthárdi csatához (HadtörténetiKözlöny) 1915,158-174, 334-353. 21 KROPF, i.m., 341. 22 A kegyetlenkedéseknek az eredeti szövegben található részletes listáját nem ismerteti Kropf, így tematikus összevetésre anonim szövegünkkel nincs módunk. KROPF, i.m., 345. 23 KROPF, i.m. Л 66. 24 D'AUBIGNÉ, Agrippa: Les Tragiques, [magyarul A végzet versei címmel közöltek belőle részleteket] Először 1616-ban jelent meg. Itt az 1968-as Garnier-Flammarion kiadást vettük alapul. Nem térünk itt ki a művel kapcsolatos számos egyéb kérdésre, így annak pszichoanalitikus vonatkozásaira sem. 49