Életmód és művelődés Veszprém megyében a 16-18. században (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 10. 2000)

Gelléri Gábor: Francia útleírások Magyarországról a hódoltság utolsó szakaszától a Rákóczi-szabadságharcig

Az útleírás tartalmi részének elemzését kezdjük az ország általános ismertetésével, melyben csak a török megszállás alatt nem álló területeket említi. Az ország termékenységéről, folyóinak bőségéről szóló leírás szinte közhelyszámba megy,

12 miként az is, hogy ezt a képet összeveti jelen állapotával és az országot ért pusztulással. Mint annyi más szövegben, itt is találhatunk egy (kissé ugyan visszafogott) felhívást, invokációt az ország megvédésére a török ismétlődő támadásaival szemben: „valóban itt lenne az ideje erre gondolni, ha meg akarunk valamit őrizni ebből a királyságból". Utazónk, mint láthattuk, közel áll a korabeli szalonok világához is, s így az ország termékenységét egyenesen varázslatossá teszi egy „barokk" túlzással, megteremtve az elvetett rozs után búzát hozó mezők képét. Még egy „mitikus" elemet találhatunk a szövegben, mégpedig a vasat rézzé változtató kút motívumát. Ez azonban nem a szerző találmánya, hanem egy Európa-szerte ismert elbeszélés-elem, melynek forrása is ismert. A szepességi tanácsos Georg Werner könyve, De admirandis Hungáriáé aquis hypomnematia évszázadokon keresztül a legtöbbet forgatott, Magyarországról szóló mű volt. Felvidéki utazók generációi számára szolgált útikalauzul. Ez a könyv terjesztette el Magyarország csodás kútja inak képét. Tárgyalja e témát a már említett Brown is, aki magyarországi utazásainak második körét (először délnek fordult, és Szalonikiig haladt török területeken) az észak-magyarországi bányáknak szentelte. Brown apja fizikus volt, ő maga orvos, a Royal Society tagja, megbízása is mindenek előtt a bányák vizsgálatára szólította. Tudós lévén természetesen nem hisz semmiféle csodában, hanem jóval közelebbről vizsgálja meg az ilyen típusú jelenségeket. Több mint fél évszázad múlva Montesquieu lesz az, aki ugyanazt a vasat rézzé változtató kutat vizsgálja meg tudományos igénnyel, mint utazónk. Nála derül ki, hogy Besztercebánya (Bystrica, a német forrásokban Neu-Sohl) a tárgyalt hely. Montesquieu csekély fizikai ismeretei miatt szabadkozva ugyan, de megállapítja, hogy valószínűleg csak néhány felszíni vasrészecske helyére kerülhetett rézrészecske e kutakban - nincs szó tehát az anyagok bármiféle átváltozásáról.

15 Brownnal egyetértésben arra a következtetésre jut, hogy a jelenség oka e vizek kénsavtartalmában keresendő. A szöveg helyneveinek azonosításában egyetlen nehézség adódik csak: az erősségként említett 'Freschetat' minden valószínűség szerint a Freystadt (másutt Freistadtl) név hibás átírása, ami pedig Galgóc neve a német és a francia szövegekben. A szövegrészlet két magyar szava 37