Életmód és művelődés Veszprém megyében a 16-18. században (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 10. 2000)

Gelléri Gábor: Francia útleírások Magyarországról a hódoltság utolsó szakaszától a Rákóczi-szabadságharcig

-csakúgy, mint majd a másik forrásban - a két legismertebb katonai kifejezés, a 'hajdúk'

16 és a 'huszárok'. Úgyszintén igen gyakori elem az ország leírásában a közvetítő nyelvként használt latin kiváló magyarországi ismeretének említése.

17 A latin nyelv jelenik meg gyakran a magyarok legfontosabb tudományaként az ismert 18. századi képes „nemzeti jellegzetességek", Völkertafel táblázatokon is. Szerzőnk szerint a magyarok erkölcsei leginkább a törökökéhez hasonlatosak: mindenek előtt kegyetlenek és akaratosak. Emeljünk ki egy elemet az általa nyújtott listából: csak az országgyűléseken hozott döntésekhez igazodva uralkodik a választott király, és igen büszkék privilégiumaikra, melyekről úgy tartják, hogy „mindenki más fölé helyezi őket". Ezek a megfigyelések természetesen nem sajátjai, szerzőnk komolyabb elmélyedésére a magyar belpolitikában nem mutat semmilyen további jel. Lehetséges forrásai közül a legvalószínűbbnek Grémonville, XIV. Lajos bécsi nagykövete tűnik, akinek tiszte volt a magyar országgyűlések figyelemmel kísérése. Ez magyarázná a privilégiumok negatív megítélését is, hiszen Grémonville többször is felháborodottan taglalja a kérdést királyának: „Egyáltalán nem óvatos dolog kitenni a Császár személyét egy tiszteletlen csőcselék kénye-kedvének, és egy Országgyűlés hatalmának, mely magát egyenlőnek tartja urával, vagy talán még erősebbnek is." Grémonville feladata volt a kapcsolatok építése a magyar főurakkal a hatvanas évek dinasztikus játszmái során, de még ő sem tudta legyűrni ellenérzését e „tiszteletlen" és „barbár" személyekkel szemben. Mindemellett ne feledjük, hogy az előjogok negatív megítélésének hátterében a francia belpolitika fordulata is áll: ezekben az években lép fel XIV. Lajos politikailag önállóan, és kezdi megszilárdítani abszolutikus rendszerét. Még ha utazónk nem is találkozott Grémonville követtel (ami kevéssé valószínű, hiszen a kiinduló ország helyi nagyköveténél tett látogatás az utazások szinte kötelező része), másutt is hasonló megítéléssel találkozhatott a franciák részéről a magyar országgyűléssel és politikai előjogokkal kapcsolatban. Két szokatlanabb, más-más módon, de egyaránt a korszellemet tükröző elem egészíti ki a szerző nemzeti karakterológiáját. Az első a nemek viszonyának bemutatása Magyarországon, ami szokatlan a kor Magyarország-leírásaiban. A téma láthatóan erősen érdekli a szalonok világához szokott utazónkat: a szöveg egészéhez képest jelentős az ennek szánt terjedelem is, hisz azonos mértékben tárgyalja a politikai helyzettel. Szerzőnk szerint Magyarországon a férjnek nem sok hatalma 38