Életmód és művelődés Veszprém megyében a 16-18. században (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 10. 2000)

Georgiceo - az író-zeneszerző, II. Ferdinánd császár titkos megbízottja, bizalmas feladatokra küldött diplomatája és kéme - közötti beszélgetés elevenedik meg. Forrása egy olyan irat, mely figyelmetlenség folytán, még a 17. század derekán „ tévelyedett el", és melyet a szerző fedezett fel a Hitterjesztés Szent Kongregációja levéltára vegyes iratokat tartalmazó egyik kötetében. A felfedezés eredményeként újra életre kelnek Don Simone történetei, melyek reméljük e könyv olvasóit is szórakoztatni fogják. Tóth István György szerint a mohácsi plébános levelei és a dalmát humanista úti beszámolója egyaránt segít nekünk abban, hogy „a Dunántúl török alatti életét ne csak a szpáhik, de a nyomorgatott keresztények szemével is láthassuk. " Gelléri Gábor mindezen tanulmányok mellett a francia utazók szemével kívánja láttatni a végvidékek életét. A középkor és az újkor első századai során a határvidékek szélsőséges feszültségeinek kitett magyarokat a nyugat-európaiak ambivalens hősökként ugyan, de mindig a szélsőségek regiszterében ábrázolták. Vagy a hunokkal azonosították őket vagy az összes barbár nép gyűjtőnevévé váló szaracénjelzőt aggatták rájuk, később a lengyelekkel együtt a keresztény világ védelmező hőseinek szerepét játszatták velük. A 17. században Gelléri írása szerint „Magyarország mint téma időről időre felmerült az európai köztudatban a törökök ellen megsegítendő országként. " „A török kiűzésével azután Magyarország végérvényesen bekerült az európai utazások lehetséges célpontjai közé. " Gelléri Gábor két, mindeddig alig vagy egyáltalán nem ismert 17. század végi francia utazó úti élményeit elemzi aprólékos gondossággal. A nemzeti sztereotípiákhoz is köthető tanulmányok után Batári Ferenc és S. Lackovits Emőke írásai a korszak tárgyi világába kalauzolnak el bennünket. Batári Ferenc a török kori szőnyegek magyarországi elterjedését, a kereskedelemben és a főúri reprezentációban betöltött szerepét vizsgálja. Tanulmányában felsorolja azokat a szőnyegtípusokat, melyek az európai udvari kultúra kelléktárában éppúgy jelen voltak, mint a szerényebb külsőségekkel rendelkező magyarországi udvarokban. Lackovits Emőke a török hímzőművészet kortárs, Veszprém megyei relikviáinak feltérképezése mellett arra is vállalkozik, hogy a díszítőművészet formakincsének tekinthető hímzőmotívumok 18-19. századi elterjedését is bemutassa. A szerző szerint elsősorban a protestáns úrasztali terítők formavilágában fedezhető fel a török hímzőasszonyok, a bulyák mintakincse. Lackovits Emőke tanulmánya végül átvezet bennünket a 17-18. századi Veszprém megyei protestánsok történetéhez is. Kövy Zsolt adatok6