Életmód és művelődés Veszprém megyében a 16-18. században (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 10. 2000)

Batári Ferenc: Keleti szőnyegek a 16–18. századi Magyarországon

„Az asztalon tisztességes szőnyeg volt... Tudom, hogy csak egy lakodalomban az melyben a regnáns fejedelem jelen vala, csak az a kárpit az, kit az asztal feli csináltak vala 500 oroszlányos talléros vala, ugy hozták vala Konstantinápolyból." Boros Jenéi Székely Ádám esküvőjén: „Hosszú szin volt az gyalui vár előtt csinálva, ugy, hogy a Maj estás helyén kivül ötven asztal volt benne elkészítve, az szin belől mindenütt be volt vonva diván szőnyegekkel..." A temetkezési szokásokról így ír: „...az nyújtózó széken volt valami szép portai skarlát szőnyeg, az nyújtózó pad alatt volt nagy öreg díván szőnyeg... Mikor penig idegen helyett holt meg valaki és hirtelen az koporsóra való bársony matéria készen nem volt, az koporsóra valami szép portai szőnyeget tettének."

19 Evangélikus templomokról már szó esett; református és unitárius templomokban a szőnyeget leggyakrabban az Úrvacsora kiosztásakor használt „Úrasztala" leterítésére használták. Római katolikus templomokban az oltárok lépcsőit terítették le szőnyegekkel, melyek a fokozott strapának kitéve általában teljesen elhasználódtak. A 16-18. században behozott szőnyegek fajtáira a levéltári anyag kevés támpontot ad, arra inkább a múzeumokban és templomokban fennmaradt darabokból következtethetünk. A régi írásokban gyakran említett perzsiai szőnyegek általában nagyobb méretűek voltak, s azokat a 18-19. századtól padlóra helyezték, s a használatban nagyrészt elkoptak. Általában a kisebb, imaszőnyeg nagyságú török szőnyegek maradtak fenn nagyobb számban, oly mennyiségben, hogy például az Iparművészeti Múzeum 17. századi anyaga gazdagabb az említett isztambuli múzeum ebből a korból begyűjtött szőnyeg együttesénél. A behozott szőnyegek archaikus rétegét a 16-17. századi végtelenül ismétlődő mintájú szőnyegek képezik. A „Memling", a „Holbein" és a „Lorenzo Lotto" szőnyegek mintázata azonos jellegű, azok középmezeit ismétlődő rajzú medaillonok sorai díszítik. A medaillonok eredetileg gölök, azaz törzsi jelvények voltak. A szakirodalomban alkalmazott elnevezésüket egy-egy festő nyomán kapták, akik műveiken gyakran ábrázoltak ilyen rajzú darabokat. A Magyarországon kedvelt „fehér Usak", vagy madaras szőnyegek rajza a kelet-ázsiai eredetű csintamáni motívumból fejlődött ki. A legdekoratívabb példányokat a mihrábbal, azaz imafülkével díszített darabok között találjuk, melyeken eredetileg a mohamedánok számára kötelező napi ötszöri imát mondták. Magyar területen a hatoszlopos Ladik-i és a monkróm mihrábu Gördes-i, Kula-i szőnyegek voltak népszerűek. A helyi ízlésnek leginkább az un erdélyi szőnyegek feleltek meg, ezek száma a legmagasabb a fennmaradt emlékanyagban. 58