Életmód és művelődés Veszprém megyében a 16-18. században (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 10. 2000)

Gelléri Gábor: Francia útleírások Magyarországról a hódoltság utolsó szakaszától a Rákóczi-szabadságharcig

Jordan de Colombier Magyarország-leírása Másik elemzett szövegünk nem útleírás, hanem országleírás. Azonban mielőtt elemeznénk a művet, a szerző életrajza után célszerű a rövid kitekintés az útikönyv mint műfaj helyzetére a korszakban, illetve e műfajra mint tudományos tárgyra. Jordan de Colombier a 17. század közepén született, a pontos dátum nem ismert, ő maga írja, hogy élete során 12-13 évet töltött külföldön, és büszkén hirdeti, hogy sosem ír olyan dolgokról, helyekről, melyeket ne látott volna személyesen is. 1686-tól könyvtáros Leydenben, ahol politikai újságot szerkeszt. Nem sokkal később egy XIV. Lajostól kapott évjáradékkal visszavonul vidékre, hogy ott dolgozzon hét kötetre rúgó országleírás-sorozatán, melynek első kiadása 1692 és 1700 között jelent meg. (Az általam használt kiadás 1718-as, ám az érintett kötetet tekintve változatlan.) Ennek köszönhetően meghatározhatjuk a mű eredeti olvasói célcsoportját: egy művelt és arisztokratikus, politikailag aktív és érdeklődő közeg, mindenekelőtt a király és környezete. 1704-től Luxemburgban ad ki egy Journal de Verdun néven igen népszerű (bár más néven is ismert) politikai és társasági újságot. Egyéb művek szerzőségét is neki tulajdonítják, de ezek vitatottak. Halála dátumát abból tudjuk, hogy 1746-ban lekerül a neve a Journal de Verdun címlapjáról. A műfajról szólva, az útikönyvek igen ritkán képezik önálló tudományos kutatás tárgyát. Tanulmányozásuk legfeljebb az utazásfilozófia vagy az irodalomtörténet kiegészítő vizsgálataként merült fel. Azonban ez a rendkívül sokféle szövegből összetevődő forráscsoport önálló kutatásokra is érdemes. A „száraz" információk mellett gyakran többékevésbé rejtett személyes adalékokkal találkozunk - e pontokon a szöveg tehát útleírássá alakul át. Igen érdekes megfigyelni az utazással kapcsolatos nyílt vagy burkolt tanácsokat is. Milyen szövegeket tekinthetünk a korszakban útikönyvnek, és ezekből mely típussal van dolgunk jelen esetben? A műfaj eredete a középkorba nyúlik vissza, első változatai a zarándok-kalauzok. Ezek leginkább az egyes pontok közötti távolságokat ismertették - innen ered az útikönyv legalapvetőbb változata, az útvonalkönyv, az itineraria. A távolságon túl esetleg a lehetséges közlekedési módok és azok költségei szerepelhetnek ebben a szövegtípusban. A humanizmustól kezdve terjed el egy második típus, amely nagy hangsúlyt helyez az illető ország történelmének és földrajzának bemutatására, mellőzve azonban a „turisztikai" ismertetést, 41