Életmód és művelődés Veszprém megyében a 16-18. században (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 10. 2000)

Gelléri Gábor: Francia útleírások Magyarországról a hódoltság utolsó szakaszától a Rákóczi-szabadságharcig

van felesége fölött, „miként máshol sem". Nem tehetik kalapjukat vagy kardjukat a feleség ágyára, és bár féltékenyek rájuk, erről csak riválisaiknak panaszkodnak. Két irányból közelíthetjük meg e szövegrészt. Az egyik az árulkodó „miként máshol sem" passzus. Ha ezt tekintjük, olybá tűnik, hogy ez egy utalás a francia olvasóközönségnek, melyről joggal feltételezhetjük, hogy azonos a szerző társaságával, a szalonok világával. Ezek szerint tehát egy apró megjegyzés (esetleg leplezett bók) lenne ez a korabeli Franciaországban eluralkodó nődominanciáról. A másik elemzési út az útleírások egy gyakori elemére mutat rá: ez az egyedi általánosítása. Eszerint egy konkrét, valódi esetet tekintett általánosnak az egész magyar társadalomra. Egy humoros feltételezéssel még azt a kérdést is felvethetjük, hogy nem épp a mi szerzőnk az, ki is „apró kalandok"-at keresett, volt a féltékenység oka, akinek a féltékeny férj panaszkodott? Avagy, megfordítva e tételt: épp a „kis kaland" követelményének felel meg a szerző ezzel az apró megjegyzéssel. A második „korjellemző" a nemzeti karakterológia egy eddig nem említett eleméhez kapcsolódik. A szöveg szerint a magyarok gyűlölik az idegen elnyomást, és úgy gondolják, boldogok lennének, ha sosem láttak volna németet. Eddig semmi meglepőt nem találunk, hisz a franciák németellenessége is közismert. De folytassuk az olvasást: „Nincs semmi olyan rossz, amit meg ne tennének velük [ti. a németekkel], ha úgy hozza az alkalom. Mesélték nekem, hogy egy 12 vagy 13 éves gyerek talált egy halott németet; felnyitotta a bőrét, és fogaival tépte azt le róla." Ez az elem ismeretlen eredetű, a korszak magyar krónikái és egyéb források sem említenek hasonló esetet. így, noha nem zárhatjuk ki az eset valódiságának lehetőségét, mindenképp érdemes egy pillantást vetnünk az ehhez hasonló horrorisztikus elemek természetrajzára. Hasonlóan véres epizódot találhatunk a korszak egy másik francia dokumentumában, mégpedig a szentgotthárdi csatában részt vett francia csapatok egyik káplánjának visszaemlékezésében. A csata után a németek élve megnyúzzák a franciák török foglyait. Később is kitér az eredeti szöveg azokra a kegyetlenkedésekre, melyeket a németek és a franciák visznek végbe a török foglyokon.

22 De a legérdekesebb eset még az ütközet előtt történt meg: a csata felé vonultában (számtalan, haldoklóktól hemzsegő jelenet után) találkozik a csapat egy anyával és annak két csecsemő gyermekével: az anya és az egyik csecsemő már halott, a másik még él, akit az egyik nemes úr magához is vesz. Ennek az elemnek viszont (noha a végkifejlet, a magukkal vitt gyermek az eset valós voltát bizonyíthatja) van irodalomtörténeti párhuzama is, melyet a 39