Veszprém a török korban (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 9. 1998)

Varga J. János: Kara musztafa 1683. évi hadjárata és Veszprém

tek. Gyalókay István adta hírül Batthyány Ádámnak, hogy Barkóczy Ferenc a „... melléje députait urakkal együtt, a törökök eleivel Palotára érkeztének; igen-igen szorgalmaznak mind levelek, s mind szóval való izenetek által az fejünk meghajtása felöl, megírván: ha harmadnap alatt szót nem adunk, fegyver élére bocsáttatunk... Éppen kéz között vagyunk nem tudjuk, honnand várjuk az segedelmet. "

2 Segítség sehonnan nem érkezett. Esterházy János győri vicegenerális intő szavának viszont nem lett foganatja, mely szerint: a végbeliek „ ... meg ne tántorodjanak, mert aki most megesik ember, bizony többrül lábra nem áll az, úgy viselje kiki magát. "

25 25-én a szegvári Kondoray Mihály hírszerzője már arról számolt be, hogy „ ...Veszprémban, Tihanyban, Vázsonyban benn vagyon a török és Thököly emberei. " 6 Jobbnak látták, ha a fejedelem „protectio"-]dL alá adják magukat, hogysem elvesszenek. A veszprémi várból 197 huszár, 300 hajdú, 9 tüzér és két egyéb katonai szolgálatra alkalmazott személy

27 távozott, élükön tisztviselőikkel: Babócsay Ferenc kapitánnyal, Gorup Péter és Robos Benedek hadnaggyal, Húsvét Gergely, Csornai Máté, Horváth Ferenc, Khun János, Simonovics Mihály és Vince Gergely vajdával, továbbá Rubay Gerhárddal, a pattantyúsok parancsnokával.

28 A tatai vicekapitány, Szathmári Imre is a szabad elvonulás hírével érkezett Győr alá július 2-án: „Az várat simpliciter megadta újságolta az erdélyi fejedelem hites emberének -, és török praesidiumot bocsátván belé, az községnek minden jovai oda maradván, őket (159 főt) elbocsátották békével, melyért meg is kaftányoztaték. " A Balatontól északra eső várak védőinek többsége hasonlóképpen, a szabad elvonulás feltételével adta át a reá bízott erősséget. A menekülőket és az ellenszegülőket azonban kardélre hányták a hódítók, miként Szentmárton 51 főnyi őrségét, amely a várba szorult környékbeliekkel együtt, megneszelvén az ellenség közeledtét, június 29-én Győr irányába menekült. Szerencsétlenségükre belebotlottak Kara Mehmed pasa portyázó török-tatár előőrsébe, amely valamennyiüket levágta, az elhagyott erősséget pedig felgyújtotta.

30 Június utolsó napján Győr előtt, a Rába jobb partján állt a török had. Másnap néhány egysége sikeresen megütközött Lotharingiai Károly egyik csapattestével Mórichidánál, majd átkelt a folyón és a császáriakat hátulról fenyegette. A Rába vonalat nem lehetett tovább tartani. A fővezér katonái - akik Komárom térségének kiürítése óta szüntelenül hátráltak - átkelve a Rábcán, nyugat felé vonultak vissza. Július 4-re Károly herceg feladta a Dunántúlt és seregével a Lajta mögé húzódott. A 60