Veszprém a török korban (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 9. 1998)

Pálffy Géza: A veszprémi végvár fő- és vicekapitányainak életrajzi adattára (16–17. század)

vicekapitány, majd győri vicegenerális, Veszprémi János elhunytával többen voltak olyanok, akik - miként éppen az előbb említett Batthyány Ádám főkapitány írta - „pénzzel is forgolódnak azért az [győri végvidéki] vicekapitányságért. Hihető, hogy azé lészen, aki hamarább ad érette pénzt. "

lj

A magasabb katonai-politikai tisztségek megszerzésére irányuló korrupció tehát már része volt a török kor olykor túlontúl sötétre, olykor pedig pusztán hősies tettekkel teli korszakká festett világának is. Ugyanakkor úgy tűnik, a kor embere számára az efféle tevékenység korántsem tartozott az olyan elítélendő cselekedtek közé, miként azt ma tartjuk, sőt részévé vált a tisztségek megszerzése kapcsán kialakult gyakorlatnak. Mindez azonban nemcsak Magyarországon alakult ekként a koraújkori Európa történetében. Miként az újabb kutatásokból jól ismert, az Oszmán Birodalom államigazgatását és mindennapjait a 16. század végére még a keresztény világénál is jobban megfertőzte a korrupció.

14 Visszatérve Pázmány Miklós példájához, nagy tekintélyű magyar közbenjárói végül elérték céljukat, hiszen 1648 novemberében III. Ferdinánd király őt nevezte ki a veszprémi végvár főkapitányává. Erről azután elődeihez hasonlóan - a Haditanács értesítette a győri végvidék generálisát és felszólította őt, rendeljen külön bizottságot a tisztségbe történő beiktatásra. Ugyanekkor állították ki a feladatait részletesen szabályzó utasítást (Instruktion, instructio) - amelynek betartására ő még Bécsben esküt (iuramentum instructionis) tett -, míg a veszprémi vár lovas és gyalogos katonaságát külön parancslevélben {Gehorsambrief, litterae obedientionales) szólították fel a neki történő feltétlen engedelmességre. A beiktatást (Einsetzung/Installation, installatio) a győri főkapitány által kiküldött és a Haditanács által jóváhagyott bizottság ünnepélyes körülmények között hajtotta végre. Maga a végvidéki generális az eseményen számos elfoglaltsága miatt személyesen általában ritkán vett részt, helyettese, a magyar vicegenerális ugyanakkor annál gyakrabban, főként végvári kapitányok és tisztek jelenlétében. Miután a beiktatás alkalmával az őrség rákháton járó zsoldjából is gyakorta megkapott néhány hónapnyit, azon a végvidék német mustramestere (Mustermeister), illetve az alsó-ausztriai rendek hadi fizetőmestere (Kriegszahlmeister) is jelen volt. Az előbbi ugyanis köteles volt a generalátus katonáit név szerint nyilvántartó mustralajstromba (Musterregister) bevezetni az új főkapitány nevét, az utóbbi pedig ugyanekkor a vár kapitányának egy zászlót és egy dobot adott át.

15 Az úgynevezett végvári szokásjog ugyanis előírta, hogy a jelentősebb váraknál a főkapitányok hatalmi jelvényként beiktatásuk 97