Veszprém a török korban (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 9. 1998)

Pálffy Géza: A veszprémi végvár fő- és vicekapitányainak életrajzi adattára (16–17. század)

tőjeként, azaz generálisaként fejezték be katonai karrierjüket. Mindezek mellett a törökellenes magyar határvidéken a hosszú békeidőszak a zsol­dos életmódban felnőtt osztrák, német vagy itáliai kapitányok számára nem kínált igazi felemelkedési lehetőséget, ezért ők ez időben szíveseb­ben teljesítettek szolgálatot Európa más hadszínterein, főleg Németal­földön." S hogy valóban milyen komoly problémát jelentett ez időben a kapitány-hiány a Haditanácsnak, azt az egész végvárrendszer tekinteté­ben is igen kiválóan szemlélteti Samaria példája. Ő ugyanis 1581-től 1589-ig nem csupán Veszprém, hanem - nem tévedés - a meglehetősen távoli bányavidéki végek egyik kulcsa, a Nyitra-parti Érsekújvár főkapi­tányi tisztét is kénytelen volt ellátni. Mindebből persze az következett, hogy gyakori távolléte miatt mindkét helyen súlyos konfliktusok és problémák jellemezték a végváriak mindennapjait. 12 Legyenek a főkapitányok akár osztrákok, akár magyarok vagy miként a 17. században több alkalommal a horvátországi származású Keglevi­csek, tisztüket mindannyian egy, a 16. század végére fokozatosan meg­szilárdult gyakorlatnak megfelelően nyerték el. Valamelyik kisebb vég­vár tisztjeként gyakran kérelmezték a Haditanácsnál, hogy esetünkben a veszprémi fő- vagy vicekapitányi tisztség megüresedése esetén arra igényt tartanak. Amennyiben ez valóban bekövetkezett, akkor újabb ­immár konkrét - kérelmet nyújtottak be Bécsben, amelyről azután a Ha­ditanács szinte minden esetben kikérte a győri végvidék főkapitányának a véleményét. Ha többen indultak a tisztség megszerzéséért, akkor több tényező befolyásolhatta a Haditanácsot végső döntésében. Hogy az adat­tárból csak egyetlen példát említsünk, 1648-ban Bessenyey István meg­üresedett tisztét Jankovich László, Joannes Paraminszki könnyűlovas­kapitány, Pázmány Péter unokaöccse, Miklós és Wersovics Pál kérel­mezték. Philipp Graf von Mansfeld győri főkapitány, Széchényi György veszprémi püspök és Gorup Ferenc győri nagyprépost ugyan mindany­nyian Wersovicsot ajánlották, a tisztet végül Pázmány nyerte el. Ö ugyanis Bécsben, Pozsonyban és a magyar főúri udvarokban igazi „lob­byzásba" kezdett. így sikerült megnyernie Lippay György esztergomi ér­sek, Pálffy Pál országbíró, majd a korábban Wersovics mellett voksoló Széchényi püspök támogatását is, miközben a befolyásos Batthyány Ádám Kanizsával szembeni végvidéki és dunántúli kerületi főkapitányt is meggyőzte, ne akadályozza őt a tisztség megszerzésében. Hogy ezt mi módon tette, arról ebben az esetben ugyan nem rendelkezünk konkrét a­datokkal, azt azonban tudjuk, hogy 1655-ben az egykori veszprémi 96

Next

/
Thumbnails
Contents