Veszprém a török korban (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 9. 1998)

Pálffy Géza: A veszprémi végvár fő- és vicekapitányainak életrajzi adattára (16–17. század)

tőjeként, azaz generálisaként fejezték be katonai karrierjüket. Mindezek mellett a törökellenes magyar határvidéken a hosszú békeidőszak a zsoldos életmódban felnőtt osztrák, német vagy itáliai kapitányok számára nem kínált igazi felemelkedési lehetőséget, ezért ők ez időben szívesebben teljesítettek szolgálatot Európa más hadszínterein, főleg Németalföldön." S hogy valóban milyen komoly problémát jelentett ez időben a kapitány-hiány a Haditanácsnak, azt az egész végvárrendszer tekintetében is igen kiválóan szemlélteti Samaria példája. Ő ugyanis 1581-től 1589-ig nem csupán Veszprém, hanem - nem tévedés - a meglehetősen távoli bányavidéki végek egyik kulcsa, a Nyitra-parti Érsekújvár főkapitányi tisztét is kénytelen volt ellátni. Mindebből persze az következett, hogy gyakori távolléte miatt mindkét helyen súlyos konfliktusok és problémák jellemezték a végváriak mindennapjait.

12 Legyenek a főkapitányok akár osztrákok, akár magyarok vagy miként a 17. században több alkalommal a horvátországi származású Keglevicsek, tisztüket mindannyian egy, a 16. század végére fokozatosan megszilárdult gyakorlatnak megfelelően nyerték el. Valamelyik kisebb végvár tisztjeként gyakran kérelmezték a Haditanácsnál, hogy esetünkben a veszprémi fő- vagy vicekapitányi tisztség megüresedése esetén arra igényt tartanak. Amennyiben ez valóban bekövetkezett, akkor újabb immár konkrét - kérelmet nyújtottak be Bécsben, amelyről azután a Haditanács szinte minden esetben kikérte a győri végvidék főkapitányának a véleményét. Ha többen indultak a tisztség megszerzéséért, akkor több tényező befolyásolhatta a Haditanácsot végső döntésében. Hogy az adattárból csak egyetlen példát említsünk, 1648-ban Bessenyey István megüresedett tisztét Jankovich László, Joannes Paraminszki könnyűlovaskapitány, Pázmány Péter unokaöccse, Miklós és Wersovics Pál kérelmezték. Philipp Graf von Mansfeld győri főkapitány, Széchényi György veszprémi püspök és Gorup Ferenc győri nagyprépost ugyan mindanynyian Wersovicsot ajánlották, a tisztet végül Pázmány nyerte el. Ö ugyanis Bécsben, Pozsonyban és a magyar főúri udvarokban igazi „lobbyzásba" kezdett. így sikerült megnyernie Lippay György esztergomi érsek, Pálffy Pál országbíró, majd a korábban Wersovics mellett voksoló Széchényi püspök támogatását is, miközben a befolyásos Batthyány Ádám Kanizsával szembeni végvidéki és dunántúli kerületi főkapitányt is meggyőzte, ne akadályozza őt a tisztség megszerzésében. Hogy ezt mi módon tette, arról ebben az esetben ugyan nem rendelkezünk konkrét adatokkal, azt azonban tudjuk, hogy 1655-ben az egykori veszprémi 96