Veszprém a török korban (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 9. 1998)

Pálffy Géza: A veszprémi végvár fő- és vicekapitányainak életrajzi adattára (16–17. század)

tust jelentett volna, ha mindenképpen idegen kapitány alkalmazása mellett kardoskodnak. Védelmüket ugyanis nélkülük is biztosítva láthatták, hiszen a határ menti hadviselésben nagy tapasztalatokra szert tett magyar kapitányok tökéletesen ellátták azokat a feladatokat, amelyeket nekik szántak. Egyébiránt pedig akaratukat könnyen érvényesíthették a 16. század osztrák, majd a következő évszázad német és itáliai származású győri generálisain keresztül, akiknek a veszprémi főkapitányok engedelmességgel tartoztak. Ugyanekkor a vicekapitányok esetében idegen főtiszt kinevezése fel sem merült, hiszen a győri főkapitány alatt magának a végvidéknek az élén is a 16. században mindig magyar, majd az elkövetkező száz esztendőben külön egy magyar és külön egy német vicegenerális állt. így Veszprémben a vicekapitányok mindannyian magyarok voltak, a többnyire magyar katonákból álló őrség tényleges irányítása ugyanis gyakran szinte kizárólag rájuk hárult. A harmadik idegen, a nápolyi származású Ferranto Samaria de Speciacasa esete mindezek ismeretében mindenképpen figyelemreméltó.

7 A neves magyarországi várépítész, Giovanni Mario de Speciacasa

8 fia ugyanis abban az időszakban, 1579-től 1593-ig állt a veszprémi végvár élén, amikor az utolsó esztendőt leszámítva nem állomásozott német gyalogság a várban.

9 Hogy mégsem magyar főkapitány parancsnokolt ez időben Veszprémben, a fentiektől eltérően egészen más okokkal magyarázható.

10 Egyrészt Samaria már Magyarországon született, és miután egész életét a magyar hadszíntéren élte le, kiválóan ismerte az itt élő nép szokásait és nyelveit, így félig-meddig már magyarnak számított, noha magyar indigenátust (azaz „állampolgárságot") sohasem szerzett. Másrészt a 16. század második felében a Haditanács modern kifejezéssel élve „káderhiányban" szenvedett, vagyis nem állt számára rendelkezésre anynyi megfelelő tapasztalatú magyar és idegen kapitány, akikkel a legfontosabb végvárak vezető posztjait betölthette volna. Ez a helyzet erre az időszakra több negatív tényező következményeként alakult ki. Thury György nemzedéke - amelyet Veszprémben többek között unokaöccse, Márton főkapitány képviselt, és amelynek tagjai általában egyszerű lovashadnagyként még az 1540-1550-es években kezdték katonai pályájukat, hogy azt egy-egy végvár kapitányaként fejezzék be - erre az időszakra kihalt, illetve újabb generáció még nem alakult ki. Ugyanekkor politikai okokból a tapasztaltabb főtisztek és várkapitányok közül többen távoztak Erdélybe, miként a veszprémi főkapitány Gyulaffy László vagy Geszthy Ferenc, akik utóbb mindketten a fejedelmi hadak legfőbb veze95