Veszprém a török korban (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 9. 1998)

Pálffy Géza: A veszprémi végvár fő- és vicekapitányainak életrajzi adattára (16–17. század)

fizették.

6 Ennek fejében az osztrák rendeknek természetesen komoly beleszólásuk volt a végvidék ügyeibe, hiszen - napjaink modern világához hasonlóan - már a török korban is az gyakorol(hatot)t erőteljes befolyást a legfontosabb politikai és katonai döntések meghozatalára, aki az anyagiakat, azaz ez esetben a végváriak zsoldját előteremtette. Ennek köszönhető, hogy a végvidék központjának, Győrnek a főkapitányi tisztét - amelynek betöltője parancsnoki jogkörrel rendelkezett a neki alárendelt, fent említett várak kapitányai és őrségei felett - a 16-17. században kizárólag idegen, főként alsó-ausztriai, német és itáliai főtisztek töltötték be. A több mint harminc veszprémi főkapitány között mégis csak két osztrák és egy itáliai származásút találunk. Az első a már említett Hans Görtschacher kapitány volt 1546 és 1548 között, ő azonban ekkor pusztán a vár német gyalogságának parancsnokolt, amelyet ekkor az alsóausztriai rendek költségén állomásoztattak a végvárban. A 16. század második felétől azután a török kiűzéséig - a tizenötéves háború időszakát kivéve - német katonaság csak igen ritkán szolgált a várban. Mindezek ismeretében érthető, hogy a második idegen, Tobias Graf miért az 1599-től 1605-ig terjedő időszakban, majd Bocskai István hajdúinak tiszavirág-életű veszprémi uralmát követően irányította 1609-ig a végházat. Győr 1598. évi visszafoglalását követően ugyanis a Habsburg katonai vezetés és Alsó-Ausztria rendjei Bécs és tartományuk biztonságosabb védelme érdekében szükségesnek látták, hogy egy számukra megbízhatóbb honfitársuk kormányozza Veszprém várát. Ezt a céljukat az idegen Graf főkapitány kineveztetésével sikerült Rudolf királynál keresztülvinniük. Mindez természetszerűleg súlyos konfliktusokat eredményezett a magyar rendekkel, akik a török kor folyamán végig nagy küzdelmet folytattak a Haditanáccsal azért, hogy a magyarországi végvárakban mindenütt magyar főkapitányok parancsoljanak. Persze ezen követeléseik hangoztatása során igyekeztek megfeledkezni arról, hogy miután Magyarország megfogyatkozott erőforrásai miatt a végvárakban állandó szolgálatot teljesítő mintegy 15-20 ezer katona zsoldjának fizetésére nem volt képes, így annak túlnyomó részét a szomszédos osztrák tartományok és a német birodalom alattvalóinak adójából biztosították. Az a tény azonban, hogy az igen fontos veszprémi végvár élén két évszázad alatt pusztán három idegen főkapitány állt, elsősorban azzal magyarázható, hogy az említett időszakokat kivéve őrsége színmagyar volt. Ez esetben pedig az osztrák rendeknek és a Haditanácsnak csak felesleges konflik94