Veszprém a török korban (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 9. 1998)

Pálffy Géza: A veszprémi végvár fő- és vicekapitányainak életrajzi adattára (16–17. század)

vári társadalomra és annak tisztikarára vonatkozó szisztematikus levéltári feltárómunkát, hogy nincs egyetlen egy olyan magyarországi végház, amelynek török kori fő- és vicekapitányairól pontos és megbízható öszszeállítással rendelkeznénk. Pedig a végvárakat irányító központi kormányszerv, a bécsi Udvari Haditanács (Wiener Hofkriegsrat) fennmaradt iratanyaga (mindenekelőtt az Akten des Wiener Hofkriegsrates, az Alte Feldakten, a Bestallungen és a Hofkriegsrätliches Kanzleiarchiv elnevezésű fondok), illetve elsősorban a hozzá beérkezett és az általa kibocsátott iratokat nyilvántartó egykorú iktatókönyvek (Protokolle des Wiener Hofkriegsrates, 1556 és 1700 között több mint 270 kötet) alapján hónapnyi, sőt néha napnyi pontossággal megállapítható, ki és mikor viselte egy adott végvár valamely rangosabb tisztét. A most közzétett adatbázissal történetírásunk ezen hiányosságát szeretném legalább egy kis szelettel pótolni.

4 Miután ifjúságomat az egykori véghely szomszédságában töltöttem, a szülőhely iránti hálából elsőként a veszprémi fő- és vicekapitányok 16-17. századi archontológiáját, pontosabban „életrajzi adattárát" állítottam össze. Az alábbi dolgozat ugyanis nem pusztán egyszerű listáját adja a végház legfelsőbb vezetésének, hanem mai modern kifejezéssel élve annak életrajzi lexikonát. Kutatásaim során ugyanis igyekeztem az összesen több mint negyven fő- és alkapitány teljes életpályáját végigkövetni, azaz minden tisztségüket felkutatni. Ezen munkámban elsősorban az a cél vezérelt, hogy néhány hasonló jelentőségű magyarországi végvár (például a Dunántúlon Pápa és Kiskomárom, a bányavidéki végeken Léva és Fülek, Felső-Magyarországon pedig Szendrő és Tokaj) fő- és vicekapitányait bemutató efféle adattár elkészítését követően majd lehetőségem nyíljék a török kori végvári katonaság két évszázados történetét és fejlődését jellemző legfontosabb országos tendenciák bemutatására, általános jelenségek szemléltetésére és különféle karrier-modellek felállítására. Jelen - a terjedelmi korlátok miatt szűkre szabott - bevezetőben ezért száraz évszámadatok helyett az alábbi adattár alapján ezen még tovább kutatandó tendenciák és jelenségek néhányára, illetve a végvári főtisztek származásával, kinevezésével, előmenetelével, valamint az ilyen irányú kutatásokból levonható néhány érdekesebb következtetéssel szeretném megismertetni az olvasót. * * * 92