Veszprém a török korban (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 9. 1998)

Molnár Antal: A Veszprémi Egyházmegye a török hódoltság idején

a veszprémi templomban van keresztelőkút. [...] Amikor a veszprémi püspökségbe jöttem, hiányzott az egyházi felszerelés és igen sok más is. Most azonban megfelelően fel van szerelve az isteni szolgálathoz és a főpapi teendőkhöz szükséges dolgokkal. A veszprémi várban lévő templomnak nincsen karzata, orgonája, sem harangtornya és harangjai, de utódom meg fogja valósítani, amint én elterveztem [...] A jeles ereklyék és szentek testei elvesztek, de vannak ereklyetartók, amelyekben illő módon őrzik az ereklyéket." (A latin szövegrészeket a szerző fordította) ASV P. Cons. vol. 28. fol. 241v-242r. 24 ASV P. Vien. n. 97. (oldalszámozás nélkül): Gallovich István veszprémi kanonok vallomása, Pozsony, 1649. május 17. 25 A kanonokok számáráról, tevékenységéről és jövedelmeiről szintén a püspöki proceszszusok jegyzőkönyvei tájékoztatnak, (vö. 17. jegyzet). Pietro Mariani veszprémi kanonok 1637-ben így számolt be a káptalanról: „Sunt in ecclesia dignitates sequentes: praepositura maior, lectoratus, duo praepositi minores, duo archidiaconi, et ultra hos duo canonici. Canonicatus sunt sex in totum, sed quatuor ex Ulis ab iis dignitates habentibus possidentur. Alia bénéficia non sunt. Très tantum in ecclesia resident, alii sunt in parochiis ob penuriam presbiterorum. Praepositura maior est prima dignitas post pontificalem. Redditus praepositurae maioris sunt 300 floreni, canonicatus 200 floreni. Non adsunt prebendae theologalis et poenitentiaria, et scio, quia redditus ipse tracto. " magyarul: „A székesegyházban a következő káptalani méltóságok vannak: nagyprépostság, olvasókanonokság, két kisprépost, két főesperes, és rajtuk kívül két kanonok. Összesen hat kanonoki stallum van, de négyet közülük a méltóságviselők bírnak. Más javadalmak nincsenek. Csupán hárman rezideálnak a templomban, a többiek a paphiány miatt plébániákon vannak. A püspöki méltóság után az első a nagyprépostság, jövedelme háromszáz forint, a kanonoki stallumé kétszáz forint. Nincsen teológus és penitenciárius javadalom, mindezt azért tudom, mivel én kezelem a bevételeket." ASV P. Vien. n. 65. (oldalszámozás nélkül). A káptalan anyagi helyzetének megszilárdulását jól tükrözi Szakonyi Károly nagyprépost harminc évvel későbbi vallomása (Bécs, 1668. február 14.): „Dignitates dictae ecclesiae sunt sex, nimirumpraepositura maior, lectoratus, cantoratus, custodiatus, archidiaconatus Saladiensis et archidiaconatus Simidiensis, quae canonicatus quoque dicuntur, nee alius canonicorum numerus est. Est tantum unum beneficium, quod vocatur praepositura Sancti Michaelis Archangeli de Hanta. Non sunt alii presbyteri neque clerici, qui in divinis inserviant. Prima dignitas post pontificalem est praepositura maior, quae habet annuos redditus florenorum sexcentorum circiter, reliquae vero dignitates a me superius nominatae pro qualibet tercentos vel quadringentos florenos circiter in quolibet anno. At praepositura Sancti Michaelis de Hanta habet annuos redditus florenorum centum octuaginta circiter. Non est ibi theologalis praebenda, nee paenitentiaria. Et ego scio, quia multis abhinc annis sum dictae ecclesiae praepositus. " magyarul: „A székesegyházban hat káptalani méltóság van, tudniillik a nagyprépostság, az olvasókanonokság, az éneklőkanonokság, az őrkanonokság, a zalai és a somogyi főesperesség, ezeket kanonoki stallumoknak is mondják, mivel nincsen több kanonok. Mindössze egy javadalom van, a Szent Mihály Arkangyalról nevezett hantai prépostság. Nincsenek más papok és klerikusok, akik az istentiszteleten szolgálnának. A püspöki méltóság után az első a nagyprépostság, amelynek éves jövedelme körülbelül hatszáz forint, a többi fentemlített méltóság pedig egyenként mintegy háromszáz vagy négyszáz forint bevétellel rendelkezik évente. A Szent Mihályról nevezett hantai prépostságnak körülbelül száznyolcvan forint az évi jövedelme. Nincs itt teológus és penitenciárius javadalom. Azért tudom mindezt, mivel sok éve vagyok az említett egyház prépostja." ASV P. Vien. n. 165. (oldalszámozás nélkül). 84