Veszprém és környéke a honfoglalás korában (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 8. 1998)

Juhász Dezső: A KORAI ÓMAGYAR KOR NÉVADÁSA KÜLÖNÖS TEKINTETTEL VESZPRÉM MEGYÉRE

Juhász Dezső A KORAI ÓMAGYAR KOR NÉVADÁSA KÜLÖNÖS TEKINTETTEL VESZPRÉM MEGYÉRE Jeles történészeinknek, középkorkutatóinknak az utóbbi évtizedekben tett megállapításai szerint a veszprémi püspökség, illetve egyházmegye valószínűleg Magyarország első püspökségének tekinthető (vö. Kristó 1988., 239.), de a királyi vármegye is igen korán, 1000 körül - tehát ugyancsak az elsők között - alakulhatott meg, s az egész Árpád-kor folyamán kiemelkedő gazdasági, kulturális stb. szerepet játszott. Története jól reprezentálja azt a középkori Magyarországot, amely a honfoglalás utáni néhány évszázad alatt sikeresen integrálódott a korabeli fejlett Európába, miközben egyéni arculatát sem veszítette el. Veszprém megye múltja, históriája a névkutató számára is kedvező terepet kínál, hiszen ennek a gazdag történelemnek számos mozzanata kövült bele a hely- és személynevekbe. De a szűkebben vett nyelvi vizsgálat is sok érdekességet tartogat, mert a tulajdonneveken keresztül az ómagyar szókincs és morfematika jellegzetes csoportjai tárulnak elénk. Aki e területre téved, pláne a rövid összefoglalás szándékával, a bőség zavarával küszködve szinte reménytelen helyzetbe kerül, és a témának meg a példaanyagnak erős korlátozására kényszerül. Ezért tanulmányom elején a következőket kívánom előrebocsátani: Vizsgálatom időhatárául a korai ómagyar kort választottam, amely tágabban értelmezve a honfoglalással, szűkebben az államalapítással kezdődik, és a XIV. század közepéig tart. Azaz olyan nevekkel foglalkozom, amelyek 1350 előttről dokumentálhatók. Ezt az időhatárt csak akkor lépem túl (legfeljebb a század végéig), ha a név keletkezése tipológiai alapon korszakunkra datálható. Szemlém középpontjában a településnevek állnak, de rajtuk keresztül számos személynév is szóba kerül, hiszen a birtoklás révén a névadás legfőbb motiváló tényezője a tájban élő ember volt. Természeti nevek elemzésére csak néhány közismert hegy- és víznév kapcsán keríthetek sort, és a szláv névadást is dióhéjba kell szorítanom. Magától értetődően nem törekedhetem a példaanyag teljességére, viszont - bár így a középkorinál nagyobb területet jelölök ki - praktikus okok miatt a mai megyehatárokat veszem figyelembe. Legfőbb segédeszközöm Kiss Lajos könyve, a 91