Veszprém és környéke a honfoglalás korában (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 8. 1998)

Juhász Dezső: A KORAI ÓMAGYAR KOR NÉVADÁSA KÜLÖNÖS TEKINTETTEL VESZPRÉM MEGYÉRE

Földrajzi nevek etimológiai szótára (I-II. Bp., 1988.) volt, de haszonnal forgattam a Veszprém megye helytörténeti lexikonát (I-II. Bp., 19641988.) is. Sajnos ez utóbbi forrás csak a Mohács utáni történelmet tárgyalja. Témánk kimerítő és szakszerű feldolgozása akkor lesz esedékes, ha napvilágot lát Györffy György Árpád-kori történeti földrajzának utolsó, Veszprém megyét is tartalmazó kötete. A fentieken kívül sok tekintetben felhasználtam „Veszprém megye helységneveinek rendszere" с 198l-es tanulmányomat is. - A középkori betűhív névadatokat csak akkor idézem, ha a mai formához képest mutatkozó eltérés ezt kifejezetten szükségessé teszi. Egyébként megelégszem az első előfordulás dátumának jelzésével (a részletekre 1. FNESz.). A honfoglaló magyarság a Kárpát-medencének e vidékén változatos természeti tájat, és nem nagy tömegű, mégis a korabeli viszonyokhoz képest sűrűbb szláv nyelvű lakosságot talált. Az őslakosságra rátelepülő honfoglalók számbeli fölényük révén viszonylag hamar asszimilálták őket, de sok helynevüket átvették, a lakatlan vagy gyéren lakott területeken pedig saját névadással éltek. A megye legjelentősebb vízneve, a Balaton is közismerten szláv eredetű. Tövében egy 'mocsár' Jelentésű szláv szó van, ennek melléknévi származékát (*ВЫьпъ) vettük át és igazítottuk a magyar kiejtés szabályaihoz. Arról megoszlanak a vélemények, hogy ez a jelző eredendően a mai Zalavár helyén állott szláv erődítésre {*Blatbm> gradb 'mocsárvár') és környékére, vagy közvetlenül a Balatonra (*ВЫьпъ jezerb 'mocsaras tó') vonatkozott. Szláv közvetítéssel került a magyarba a Marcal folyónév, amely illír eredetű, és benne ugyancsak egy 'mocsár' jelentésű közszó lappang. A víznevek közül szláv eredetűek még a Cuha ('kiszáradó <víz>'), Gerence ('határ <patak>'), Lesence ('mogyoróbokros'), Torna ('tövises, kökényes <víz>'), Bittva ('?'). A megye mai határain belül két Tapolca nevű víz is volt: az egyik a Balatonba ömlő, amely Tapolca városának a névadója, a másik a Marcalba ömlő, amelynek forrásánál települt Tapolcafő helység. A Tapolca eredeti jelentése 'meleg <patak>'. A településnevek között is szép számmal találunk szláv eredetűeket. Többségük kialakulását a természeti környezet motiválta: [Magy ar]po lány (1181) 'terméketlen talaj, hegyi legelő, fennsík', [Bakony]/?ö/ó'j/:e (1314/1359) 'haránt levő hegy', Paloznak (1018 k./l 109) 'szőlőmelléki <település>', Ganna(1330) 'kígyós, férges' Kamond(1062) 'kő' -magyar -d képzővel kiegészülve; stb. Gazdasági, művelődéstörténeti tényezőkre utal [Pápa]teszér (1292) 'ácsok', Vinár (1221) 'bortermelők', 92